XII. kerületi (hegyvidéki) mezeifutó bajnokság

Már tavaly is elindultam ezen a versenyem és meg is fogadtam, hogy soha többé nem fogok indulni. Elírták az életkorom, kizártak az egyéni versenyből, elírták a nevem stb., sorolhatnám még a negatívumokat de igazából lényegtelen mert újra elindultam. Persze amikor először rendezték akkor elhalasztották így mostanra került az időpont. A tanáraim szóltak, hogy kéne menni és futni egyet. Hát az elején próbáltam kibúvót találni, de aztán beadtam a derekamat és felmentem a Normafára versenyezni. Persze az én rajtom elvileg 16:15-kor lett volna ami nem baj hiszen pont oda érek edzésre. DE mivel csak 16:45 után rajtoltunk így az edzésről is késtem egy órát. Na sebaj ha már fent vagyok le is futom. Csapatot persze nem tudott össze szedni a suli ezért csak egyéniben nyomtuk ketten Barnabással aki az egyel fiatalabb korosztályt nyeret meg úgy, hogy kb. a táv 3/4-nél vette át a vezetést és onnan vert kb. 100-200 métert a másodikra. Én már az elején gyorsan kezdtem, gondoltam így hamar tisztázódnak az erő viszonyok és tudni fogom kire kell oda figyelni. Hát az elején elindult egy focista srác, de nem bírta sokáig és 400m után kiállt. Nekem viszont megadta a kezdő tempót amivel a mezőny többi része jócskán elmaradt mögöttem. Innentől csak arra figyeltem, hogy a tempóm viszonylag egyenletes maradjon és élvezzem a futást ne kelljen erőlködnöm. A táv közel-távol 3km volt amit 9:32-es idővel fejeztem be ami azért is érdekes mert egyáltalán nem fárasztott el ez a tempó, pedig voltak emelkedők a pályában hiszen Normafán volt a verseny. A nap folyamán senki nem tudott 10 percen belül futni és a másodikra is rávertem kb. 500 métert, szóval összességében nem volt egy hű-de-nagyon-rossz verseny és nem is volt a legjobb. Edzésnek jó volt, éreztem ezt, hogy a tempót ha kell tudtam volna fokozni és ezt a tempót még tartani is jó pár km-ig.

9. E.ON Mitte Kassel Marathon

Kassel félmaraton. Németország majdnem mértani közepén egy „kis” város Kassel, ahol immár 9. alkalommal lett megrendezve a több betétszámból álló maraton. Az egyik betétszám a félmaraton volt a amin a BEAC-ból ketten indultunk el. Richter Bence és jómagam (Miksa Kende).

Bence és Én a verseny után.

Csütörtök reggel indultunk a Keleti pályaudvarról és estére érkeztünk Kasselbe, Müncheni átszállással. Keresztanyukámnál laktunk, aki fiával és élettársával él Kasselben így ő hívott meg minket versenyezni hozzájuk. Pénteken egész napos városnézés. Közben egy kis átmozgatás, hogy azért ne merevedjünk le teljesen a verseny napjára. Kassel gyönyörű város. Sok régi épület, amik a bombázások alatt megmaradtak és a régi paloták az ott élő főúré voltak valamikor. Szombaton egy grill parti keresztanyámék nyaralójában, ami szintén Kasselben van. Majd még egy kis esti átmozgatásos városnézős kocogás és lelkileg készülés a másnapi versenyre. Bencének ez volt élete első félmaratoni versenye így hát ő még nem tudta mire lesz képes ezen az ismeretlen pályán. Ugyan előtte nap átnéztük a pálya egyes részeit, de nem gondoltuk volna a villamosból vagy buszból nézve, hogy ennyire kemény legyen majd a verseny. Kisebb emelkedőket diagnosztizáltunk, de nem tűnt erősnek a pálya. Másnap reggel 8:30-kor rajt így már 6-kor ébren voltunk és készülődtünk a versenyre. Gyors reggeli és kocogás ki a starthoz, ami a céltól kb. 200-300 méterre volt. Ez a kocogás pont elég is volt a melegítés első részéhez. Nyújtás és repülőzés után beálltunk a rajthoz. A rajt után felálltam az élbolyba és próbáltam tartani a tempójukat ameddig tudtam.

Csatlakozás az élmezőnyhöz.

Bence, ha jól tudom a második bollyal jött. Kb. 10 kilométer környékén maradtam le az éltől, ahol jött az első komolyabb emelkedő. Innentől fogva lelassultam és lemaradtam, ha nem is sokkal, csak 5 percet kaptam a végén. Nos, hát itt beálltam a 6. helyre bár előtte még megelőztem egy embert így lett meg az abszolút 6. hely a végén. Bár a végén még a közelemben volt a 7. és 8. helyezett, de volt egy bő 20-30 méter előnyöm és a hajrám is gyorsabb volt így hát első külföldiként és az addigi legfiatalabbként érkeztem a célba. Az időm 01:18:04 lett, Bence pedig 01:23:12 és 23. lett! Én korosztályos bajnok Bence pedig 3.! Innentől fogva egész napos lazulás következett és másnap megint korán kelés és utazás haza.

V. Etyek-New York Vesszőfutás

Végre egy kiváló hazai verseny amelyen igen szép eredményt sikerült szereznem. A szervezés nálam kiválóra vizsgázott és a verseny rendezése, lebonyolítása mind-mind csodás volt (persze és beláttam a kulisszák mögé így tudom menyi fejfájást okozott a rendezőknek a szervezés néha!). Nos ez a verseny egy április 26-ai napon volt Etyeken. Kicsit hideg reggel, majd borongós, felhős délelőtt. A pályáról tudtam, hogy igen nagy a sár így-hát a terep cipőmet húztam, hozzátenném, hogy senkinek nem volt igazi terepcipője a mezőnyben így ez is jelentősen hozzásegített az eredmények elérésében. Nézzük magát a verseny. Reggel korán kelés, gyors reggeli, öltözés, Emőkével egyeztetés és indulás a foci pályához ami a verseny központja immár második éve. Rajtszám átvétel csapattársaknak, barátnőnek meg magamnak, itt volt egy kis negatívum ugyanis elkeverték a nevezésemet és csak a gyors ottani speciális esetként kaptam rajtszámot.

Zsomborral a rajtszám átvétel után.

Ez ugyan nem zavart a lényeg az volt, hogy versenyezhetek hazai pályán, hazai közönség előtt is. Alapos bemelegítés (amit sokan nem tartanak be, pedig megéri) ami nálam 20 perc kocogás, nyújtás, masszírozás, melegítő krémmel való bekenés és repülőzésből (8-10 db 100m sprint) áll. Ez kb. 1 órát vesz igénybe és ezért is hagyják ki sokan. A rajtot követően felálltam az élre.

A rajt...

Ugyan itt még voltak mellettem kisebb srácok akik jól megalapozták a kezdő tempómat így egy jó első kilométerrel már volt a második helyezett előtt egy jó 50-100 méter előnyöm. Itt kezdődtek az első emelkedők amiket meglepően jól futottam meg, nem sokat lassulva az első 1000 méterhez képest. Aztán párszor hátra nézem mi hír a mezőnnyel. Nem volt a közelemben senki így hát vissza vettem a tempóból, hogy a végén majd jól nézzek ki, hogy gyorsan futok be a célba még frissen és nem hulla fáradtan. A filmstúdióba vezető felfelén értem utol a a félmaratonosok végét.

A New York utcában

Majd innentől kezdve végig előzgettem őket egészen az elágazásig ahol ők jobbra én balra futottam tovább. Ettől a balkanyartól kezdve jöttek az igazi megpróbáltatások hiszen itt már akkor volt a sár, hogy néhol bokáig süllyedtem benne. Itt tenném hozzá, hogy áldottam az eszem a terepcipő miatt. Aztán már tudtam, hogy nem sok van hátra. Még egy emelkedő de utána sok lejtő és a végén egy kisebb dombocskára kell még felmászni. Még egyszer hátra néztem van e a közelemben ellenfél de mivel nem volt már nem féltettem a győzelmemet, teszem hozzá az első abszolút győzelmem Etyeken. Tavaly csak harmadik voltam és korosztályos első. Innen már hamar a célba értem ahol már nagy volt a hangulat pár gratuláció után meg egy kis levezetést követően eredményhirdetés következett ahol a BEAC-os futók szinte minden távról hoztak el helyezést. Göllény Zsombor 3km-en lett bajnok, Richter Laci félmaratoni bajnok, Geréb Gábor félmaratoni harmadik helyezett és jómagam, 12,7km-es bajnok. Szóval ez a verseny nálam idén megint nagyon jól vizsgázott és remélem jövőre ugyan ezen a színvonalon, talán kicsit szárazabb pályán megint megrendezésre kerül!

Csaba Center 20. Futógála, Békéscsaba

Hát ez egy kimondottan röptében jött verseny volt. Szabó Imre, az edzőm pénteken szólt, hogy mehetnék Békéscsabára versenyezni, levisznek autóval. Ki lett bérelve egy busz amiben két gyalogló lány, Harsányi Tamás, Imre bácsi, Anikó néni, Tomi (sofőr) és én osztozkodtunk. Most rendezték Békéscsabán a hosszútávú gyalogló OB-t amin a BEAC-os versenyzők kiválóan teljesítettek és sok bajnoki dobogót hoztak el! Az én versenyem mindezek után volt 11.35-ös rajttal. Hozzá kell tenni, hogy nem sokat aludtam mert 3:30-kor keltem és 5-kor indultunk a BEAC-tól Csabára. 3 órás kocsi út és utána ki pihengetés az autóban. Imre bácsi azt mondta, hogy kezdjek gyorsan ezért az első 3 km 10 perc lett. Innentől elkezdtem lassulni és a második 3 km-em már csak 11 perces volt. A verseny összesen 6 km e mellé szegődik a 21.02-es időeredményem ami azt hiszem ilyen körülmények között jónak számít. 3 km-nél elzsibbadtam de a tempó nem sokat esett vissza. A futás közben végig kicsit álmos és fáradt voltam, a lábaim nehezen indultak be és túl hamar elfáradtak, gondolom a korán kelés és az autózás miatt. A pálya felén szembe szél volt. Ezt biztosan tudom mert egy 1 km-es utat kellett 6x teljesíteni, két végén fordítóval így hát az egyik oldal mindig szeles volt, ami szintén elősegítette a fáradságot és ólmosságot a lábaimban. Célba érést követően átöltöztem, levezettem majd megvártuk az eredményhirdetést és jöttünk haza. Megint egy 3 órás autókázás haza felé de nekem még buszozni is kellett Etyekre. Estére haza értem és már nem is nagyon izgatott ez a verseny. Összegzésképpen, lehet, hogy már előtte nap ide kellett volna jönni és akkor jobban is mehetett volna. helyezést tekintve kb. 6.-7. lehettem. Nem volt semmi baj ezzel a versennyel, a rendezés jó volt, minden jó volt csak a korán kelés nem... :)

Pozsony marathon és félmaraton

Pozsonyi félmaraton egy újabb pipa a bakancslistámon. Szóval ennek a versenynek jelentős előélete van. Anya születésnapjára kapta a marathoni indulást Pozsonyban így mi is mentünk vele és ha már ott vagyunk akkor Zádor meg én futunk egy félmaratont. Gábor maratont Edus félmaratont futott, így állt össze az etyeki különítmény Pozsonyra. A szállásunk a belvárosban volt ahol éjszaka rendesen folyt a pozsonyi éjszakai élet ami miatt nehezen lehetett aludni a verseny előtt, plusz a villamos ami ott közlekedett ijesztő hangot tudott kiadni magából megállás közben. Mintha egy nő sikoltana az ijedtség miatt. Na de ezt túlélve jó helyen voltunk. Kb. 15 percnyi sétára a versenyközponttól ahova szombaton a megérkezésünk napján el is látogattunk átvenni a rajtszámokat. Sok ismerős arcot láttunk itt hiszen szombaton is voltak már rövidebb távok versenyei. Egy kis városnézés után visszatérés a szállóba és előkészülés a másnapra, aztán átmozgatás este és alvás. Én reggel 7-kor már fent voltam, hogy legyen 3 órám a verseny előtt felkészülni rá testileg lelkileg. Gyors reggeli, öltözés és irány a versenyközpont. Ott már hatalmas tömeg fogadott hiszen a maraton és félmaraton együtt rajtolt. Megint sok ismerős magyar arc, akiktől jó kívánságok jöttek. Ez egy picit szerintem minden futót feldob. 1 órás bemelegítés ami az elején egy kis átmozgatásból, lábfejtől-nyakig mindent, majd 20 perc kocogás, utána ruha felvétele, melegítő krém, nyújtás és irány a rajt. Itt külön részlege volt az elit futóknak, pontosabban először amikor én bementem csak feketék voltak itt és utánam kezdtek felbátorodni a fehérek is, hogy itt egy csomó hely van lehet repülőzni, könnyebb a rajtolás. Persze a rajt előtt ránk engedték hátulról a tömeget, ami csak inspirált a gyors kezdésre. Az első 10km nagyon jól esett 35.50 környékén voltam itt. De aztán számomra sajnos az egyik felvidéki szlovák úriember akit én már régebbről ismertem (Vb) elkezdett támadni hátha le tudja rázni a többieket de nem jött össze és nekem az a tempó amit diktáltak túl gyors volt így 12km-nél kiszálltam ebből a bolyból. Innentől végig egyedül futottam és küzdöttem az emelkedőkkel és a szembe széllel, ami eddig fel sem tűnt a bolyban, hogy van egyáltalán. Na de sebaj azért futottam tovább 17km-nél volt egy holtpontom az egyik emelkedő tetejénél. Itt ért utol Kálovics Anikó aki megnyerte a női mezőnyt a kenyai futó hölgy előtt.

A női győztes Kálovics Anikóval!

Még segítettem neki 1km-t de aztán lemaradtam tőle. 19km-nél láttam a szemem sarkából, hogy a kenyai elkezd gyorsítani mögöttem, hogy utol érje Anikót, nem sikerült neki engem viszont utol ért. Leelőzni ugyan nem tudott, de jó hosszú hajrát adott mert 19km-től nyomtuk együtt kb 20-ig ahol én még rágyorsítottam és azt már nem bírta tartani. Innentől csak suhantam a cél felé ami egyre közeledett. A cél egy domb tetején volt ahová még fel kellett futni, de itt már semmi nem számított. A lábaim mentek maguktól én már nem is kellettem hozzá. A végén a 21,1km-es távot (félmaraton) 01:17:38 alatt teljesítettem ami új egyéni csúcs. A versenyen abszolút 16. lettem a kb. 2500 indulóból!

Megszabadulás az izzadt cuccoktól :)

Anya élete első maratoniját teljesítette szuper idő alatt(03:40:43) ami számára kőkemény edzésmunkák után könnyedén ment. Szóval gratulálok neki és ami szintén fontos, hogy öcsém (Zádor) kiválóan teljesített! Új egyéni csúcsot állított be ami 01:40:26! Neki is hatalmas gratuláció és persze az egyeki küldöttség többi tagjának is!

Wachau marathon (2013.sept.15)

Wachau Marathon és félmaraton. Egy újabb hely ahol futottam még 2013-ban egy héttel a VB után.

Most így fél évre rá visszaemlékezve nem tartom jó ötletnek, hogy elindultam. Élménynek jó volt, versenynek fergeteges de 1 héttel a Vb után brutális. Még ott volt a lábaimban a világbajnokság utáni fáradtság így nem tudtam a maximumot hozni. Persze így is egyéni csúcsot állítottam be 1:22:41-el ami itt ezen a pályán akár jobb is lehetett volna felkészülten és kipihenten. A félmaratonisták Zádor meg én is köztük, Spitzből indultak Krems felé. Végig Duna parton futva kellemes szélben futva és jó időben. A rajt után 4-en álltunk össze egy bolyba. Az egyikőjük második lett a fehér nők között. 10km-nél kicsit gyorsítottam és a hölgy tagja a bolynak le is maradt. Innentől 18km-ig én vezettem ami eléggé el is fárasztott. Itt a másik két futó ott is hagyott én meg a célba érésre gyűjtöttem az erőmet, hogy tudjak hajrázni. A célban várt a többi etyeki futó akik 100-200m-el a cél előtt adtak egy magyar zászlót amivel befutottam.

29th World Mountain Running Championships (2013.sept.08)

Ezt a blogot egy régebbi versennyel kezdem ami az első külföldi versenyem volt, egyben vízválasztó is mert innentől kezdve változtak az edzéseim és sokkal jobban ráálltam a futásra mint addig előtte. Ez a verseny a 29. Hegyifutó VB.

Még tavasszal szólt Zádor, hogy nem e megyünk el a Hegyifutó Magyar Bajnokságra.

Lejtőn rohanás... :)

Ezzel kezdődött az egész. Neveztünk és keményen készültünk, készültem. A verseny napján már tudtam, hogy kik az esélyesek a korosztályban így tudtam kikre kell végig nagyon figyelnem. A rajtot követően a három legesélyesebb korosztályos futó az első kettő és én együtt mentünk mind hármunknak volt egy holtpontja de a többiek ilyenkor mindig nagyon elindultak így menni kellett és nyomni. A végén U20-as korosztály 3. helyezettjeként értem célba és ez számomra nagyon sokat jelentett hiszen nem sok embernek adatik meg, hogy országos bajnokság dobogóján állhat. Ez egy nagy dolog hiszen szeptember 08-09-én Lengyelországban tartják a Hegyifutó Világbajnokságot. A harmadik helyemmel nem lehettem biztos abban, hogy ki is jutok oda, de én úgy gondoltam a magam optimizmusával, hogy akár még sikerülhet is a válogatottság. Hát sikerült ma(július 29-én) jött a levél, hogy szívesen látnának a válogatott keretében és a Lengyelországi Vb-n. Egy álom vált valóra nem is mertem rágondolni ezelőtt, direkt próbáltam más felé terelni a gondolataimat és nem beleélni magamat abba, hogy biztosan válogatott leszek. Most már nem kell ezzel foglalkoznom hiszen megvan életem első válogatottsága amivel megmutathatom magam a nemzetközi porondon is.

Anno ezt írtam a arról, hogy kijutottam a VB-re. Furcsa volt így vissza emlékezni és itt a VB-s beszámolóm is:

A magyar válogatottal szeptember 6-án reggel indultunk Lengyelországba, Krynica-Zdrójba a Hegyifutó Világbajnokságra. Rendben odaértünk majd a szállás elfoglalása és a lejelentkezés után mehettünk is vacsorázni. Később megkaptuk a válogatott mezeket és melegítőket. Este egy kis átmozgatás majd pihenés. Másnap reggel két tagunk ment el doppingvizsgálatra, és ezt követően indultunk el a pálya bejárásra. A pálya a szállodánktól (Geovita) kb. 10km-re volt. Külön busz vitt oda minket majd egy sífelvonón kellett 10 percig csak felfelé menni. A pályát kevés futással és sok gyaloglással megnéztük és egy kicsit én meg is ijedtem tőle, hogy ezeken az emelkedőkön majd, hogy fogok felfutni. Hát mint utólag kiderült több kevesebb eredménnyel mentek is az emelkedőkön való futások.Az U20-as korosztályban négy magyar volt. Cakó Bálint, Dimanopulosz Zsombor, Sallai Bence és jómagam (Miksa Kende). Megtérvén a szállásra elkezdtünk elmélkedni, vajon kinek, hogy fog menni a verseny. Én nagyjából tudtam, hogy milyen formában vagyok és mire leszek képes ezen a pályán. A versenyre reggel 7 óra 45 perckor indult a buszunk, és miután felmentünk a felvonón még megnéztük a női U20-asok rajtját és el is kezdtünk melegíteni. A rajtunk 10 órakor volt. Rajt után hozzávetőleg 500 méter emelkedő következett kis lejtővel a közepén, majd hirtelen néhány méternyi lejtő után egy balkanyar, ami igen veszélyes volt, hiszen nagyon gyors a tempó. Az első km 3 perc körüli lehetett de utána 1,5-2 km folyamatos lejtő következett, ahol még egészen egyben volt a mezőny. Ezen a szakaszon ment a könyöklés és a lökdösődés a jobb pozícióért. Én próbáltam kimaradni ezekből, de sajnos nem jött össze, mert rögtön az első lejtőnél kaptam egy”könyököst” a bordáim közé és beszúrt az oldalam. A lefele vezető szakaszokról nem is érdemes beszélni. Kiengedtem és hagytam, hogy vigyenek a lábaim. Semmi fékezés, csak a hirtelen, éles kanyarokban.Az első komoly akadályt a sípálya jelentette, amelyen cikk-cakkban kellett felfutni vagy sétálni. Én a feléig tudtam megfutni az első körben, és után a térdemet nyomva gyors sétában a többit. Következett egy viszonylag sík szakasz, ahol volt egy frissítő pont. Ezt gyorsan kihasználva lelocsoltam magam egy adag vízzel. Itt megint olyan emelkedő következett, ami egysávos volt. Előzni csak nehezen lehetett, de amire ideértünk kialakult egy sorrend, amit már nehéz volt megbontani. Nagy nehezen felmásztunk itt is, de hátra volt még egy kör. A cél környékén álltak a magyar szurkolók, és biztattak, hogy menjek tovább.

Az utolsó kör elején!

Szerencsére megint a lejtő következett. Itt is frissítettem, és már lehetett is száguldani lefelé. A lejtő most is jól ment, és egy ír srácot meg is előztem. Utolértem Zsombort is, bár a végén megint megelőzött. Bálintot csak a sípálya végére sikerült megfognom, de az annyi erőt kivett belőlem, hogy az utolsó 500 méteren újra megelőzött. A hajrában egy kanadai srác is otthagyott, mert már semmi erőm nem volt lépést váltani.

A verseny után még megvártuk a női felnőtt mezőnyt és a férfiak versenyét, majd lementünk a szállóba. Gyorsan beugrottunk a medencébe, majd szauna kis relaxálás. Este volt az ünnepélyes éremátadás. Ezek után egy bankett következett, minden nemzetnek állófogadásos vacsora. Jó volt, mindenki élvezte és sok új ismeretséget is lehetett kötni. Én például nagyon jóban lettel a a Macedón válogatott U20-as tagjaival. Másnap 7-kor kelés, majd 10-kor indulás haza. Az út eseménydúsan kezdődött, mivel vagy nyolcszor eltévedtünk, mire megtaláltuk a helyes irányt. A versenyen az 58. helyen zártam 48.34-es idővel(a táv "csak" 9km), és csapatban a tizennegyedikek lettünk.