Ezt a blogot egy régebbi versennyel kezdem ami az első külföldi versenyem volt, egyben vízválasztó is mert innentől kezdve változtak az edzéseim és sokkal jobban ráálltam a futásra mint addig előtte. Ez a verseny a 29. Hegyifutó VB.
Még tavasszal szólt Zádor, hogy nem e megyünk el a Hegyifutó
Magyar Bajnokságra.
 |
| Lejtőn rohanás... :) |
Ezzel kezdődött az egész. Neveztünk és keményen készültünk,
készültem. A verseny napján már tudtam, hogy kik az esélyesek a korosztályban
így tudtam kikre kell végig nagyon figyelnem. A rajtot követően a három
legesélyesebb korosztályos futó az első kettő és én együtt mentünk mind
hármunknak volt egy holtpontja de a többiek ilyenkor mindig nagyon elindultak
így menni kellett és nyomni. A végén U20-as korosztály 3. helyezettjeként értem
célba és ez számomra nagyon sokat jelentett hiszen nem sok embernek adatik meg,
hogy országos bajnokság dobogóján állhat. Ez egy nagy dolog hiszen szeptember
08-09-én Lengyelországban tartják a Hegyifutó Világbajnokságot. A harmadik
helyemmel nem lehettem biztos abban, hogy ki is jutok oda, de én úgy gondoltam
a magam optimizmusával, hogy akár még sikerülhet is a válogatottság. Hát
sikerült ma(július 29-én) jött a levél, hogy szívesen látnának a válogatott
keretében és a Lengyelországi Vb-n. Egy álom vált valóra nem is mertem
rágondolni ezelőtt, direkt próbáltam más felé terelni a gondolataimat és nem
beleélni magamat abba, hogy biztosan válogatott leszek. Most már nem kell ezzel
foglalkoznom hiszen megvan életem első válogatottsága amivel megmutathatom
magam a nemzetközi porondon is.
Anno ezt írtam a arról, hogy kijutottam a VB-re. Furcsa volt így vissza emlékezni és itt a VB-s beszámolóm is:
A magyar válogatottal szeptember 6-án reggel indultunk Lengyelországba, Krynica-Zdrójba a Hegyifutó Világbajnokságra. Rendben odaértünk majd a szállás elfoglalása és a lejelentkezés után mehettünk is vacsorázni. Később megkaptuk a válogatott mezeket és melegítőket. Este egy kis átmozgatás majd pihenés. Másnap reggel két tagunk ment el doppingvizsgálatra, és ezt követően indultunk el a pálya bejárásra. A pálya a szállodánktól (Geovita) kb. 10km-re volt. Külön busz vitt oda minket majd egy sífelvonón kellett 10 percig csak felfelé menni. A pályát kevés futással és sok gyaloglással megnéztük és egy kicsit én meg is ijedtem tőle, hogy ezeken az emelkedőkön majd, hogy fogok felfutni. Hát mint utólag kiderült több kevesebb eredménnyel mentek is az emelkedőkön való futások.Az U20-as korosztályban négy magyar volt. Cakó Bálint, Dimanopulosz Zsombor, Sallai Bence és jómagam (Miksa Kende). Megtérvén a szállásra elkezdtünk elmélkedni, vajon kinek, hogy fog menni a verseny. Én nagyjából tudtam, hogy milyen formában vagyok és mire leszek képes ezen a pályán. A versenyre reggel 7 óra 45 perckor indult a buszunk, és miután felmentünk a felvonón még megnéztük a női U20-asok rajtját és el is kezdtünk melegíteni. A rajtunk 10 órakor volt. Rajt után hozzávetőleg 500 méter emelkedő következett kis lejtővel a közepén, majd hirtelen néhány méternyi lejtő után egy balkanyar, ami igen veszélyes volt, hiszen nagyon gyors a tempó. Az első km 3 perc körüli lehetett de utána 1,5-2 km folyamatos lejtő következett, ahol még egészen egyben volt a mezőny. Ezen a szakaszon ment a könyöklés és a lökdösődés a jobb pozícióért. Én próbáltam kimaradni ezekből, de sajnos nem jött össze, mert rögtön az első lejtőnél kaptam egy”könyököst” a bordáim közé és beszúrt az oldalam. A lefele vezető szakaszokról nem is érdemes beszélni. Kiengedtem és hagytam, hogy vigyenek a lábaim. Semmi fékezés, csak a hirtelen, éles kanyarokban.Az első komoly akadályt a sípálya jelentette, amelyen cikk-cakkban kellett felfutni vagy sétálni. Én a feléig tudtam megfutni az első körben, és után a térdemet nyomva gyors sétában a többit. Következett egy viszonylag sík szakasz, ahol volt egy frissítő pont. Ezt gyorsan kihasználva lelocsoltam magam egy adag vízzel. Itt megint olyan emelkedő következett, ami egysávos volt. Előzni csak nehezen lehetett, de amire ideértünk kialakult egy sorrend, amit már nehéz volt megbontani. Nagy nehezen felmásztunk itt is, de hátra volt még egy kör. A cél környékén álltak a magyar szurkolók, és biztattak, hogy menjek tovább.
 |
| Az utolsó kör elején! |
Szerencsére megint a lejtő következett. Itt is frissítettem, és már lehetett is száguldani lefelé. A lejtő most is jól ment, és egy ír srácot meg is előztem. Utolértem Zsombort is, bár a végén megint megelőzött. Bálintot csak a sípálya végére sikerült megfognom, de az annyi erőt kivett belőlem, hogy az utolsó 500 méteren újra megelőzött. A hajrában egy kanadai srác is otthagyott, mert már semmi erőm nem volt lépést váltani.
A verseny után még megvártuk a női felnőtt mezőnyt és a férfiak versenyét, majd lementünk a szállóba. Gyorsan beugrottunk a medencébe, majd szauna kis relaxálás. Este volt az ünnepélyes éremátadás. Ezek után egy bankett következett, minden nemzetnek állófogadásos vacsora. Jó volt, mindenki élvezte és sok új ismeretséget is lehetett kötni. Én például nagyon jóban lettel a a Macedón válogatott U20-as tagjaival. Másnap 7-kor kelés, majd 10-kor indulás haza. Az út eseménydúsan kezdődött, mivel vagy nyolcszor eltévedtünk, mire megtaláltuk a helyes irányt. A versenyen az 58. helyen zártam 48.34-es idővel(a táv "csak" 9km), és csapatban a tizennegyedikek lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése