Pozsony marathon és félmaraton

Pozsonyi félmaraton egy újabb pipa a bakancslistámon. Szóval ennek a versenynek jelentős előélete van. Anya születésnapjára kapta a marathoni indulást Pozsonyban így mi is mentünk vele és ha már ott vagyunk akkor Zádor meg én futunk egy félmaratont. Gábor maratont Edus félmaratont futott, így állt össze az etyeki különítmény Pozsonyra. A szállásunk a belvárosban volt ahol éjszaka rendesen folyt a pozsonyi éjszakai élet ami miatt nehezen lehetett aludni a verseny előtt, plusz a villamos ami ott közlekedett ijesztő hangot tudott kiadni magából megállás közben. Mintha egy nő sikoltana az ijedtség miatt. Na de ezt túlélve jó helyen voltunk. Kb. 15 percnyi sétára a versenyközponttól ahova szombaton a megérkezésünk napján el is látogattunk átvenni a rajtszámokat. Sok ismerős arcot láttunk itt hiszen szombaton is voltak már rövidebb távok versenyei. Egy kis városnézés után visszatérés a szállóba és előkészülés a másnapra, aztán átmozgatás este és alvás. Én reggel 7-kor már fent voltam, hogy legyen 3 órám a verseny előtt felkészülni rá testileg lelkileg. Gyors reggeli, öltözés és irány a versenyközpont. Ott már hatalmas tömeg fogadott hiszen a maraton és félmaraton együtt rajtolt. Megint sok ismerős magyar arc, akiktől jó kívánságok jöttek. Ez egy picit szerintem minden futót feldob. 1 órás bemelegítés ami az elején egy kis átmozgatásból, lábfejtől-nyakig mindent, majd 20 perc kocogás, utána ruha felvétele, melegítő krém, nyújtás és irány a rajt. Itt külön részlege volt az elit futóknak, pontosabban először amikor én bementem csak feketék voltak itt és utánam kezdtek felbátorodni a fehérek is, hogy itt egy csomó hely van lehet repülőzni, könnyebb a rajtolás. Persze a rajt előtt ránk engedték hátulról a tömeget, ami csak inspirált a gyors kezdésre. Az első 10km nagyon jól esett 35.50 környékén voltam itt. De aztán számomra sajnos az egyik felvidéki szlovák úriember akit én már régebbről ismertem (Vb) elkezdett támadni hátha le tudja rázni a többieket de nem jött össze és nekem az a tempó amit diktáltak túl gyors volt így 12km-nél kiszálltam ebből a bolyból. Innentől végig egyedül futottam és küzdöttem az emelkedőkkel és a szembe széllel, ami eddig fel sem tűnt a bolyban, hogy van egyáltalán. Na de sebaj azért futottam tovább 17km-nél volt egy holtpontom az egyik emelkedő tetejénél. Itt ért utol Kálovics Anikó aki megnyerte a női mezőnyt a kenyai futó hölgy előtt.

A női győztes Kálovics Anikóval!

Még segítettem neki 1km-t de aztán lemaradtam tőle. 19km-nél láttam a szemem sarkából, hogy a kenyai elkezd gyorsítani mögöttem, hogy utol érje Anikót, nem sikerült neki engem viszont utol ért. Leelőzni ugyan nem tudott, de jó hosszú hajrát adott mert 19km-től nyomtuk együtt kb 20-ig ahol én még rágyorsítottam és azt már nem bírta tartani. Innentől csak suhantam a cél felé ami egyre közeledett. A cél egy domb tetején volt ahová még fel kellett futni, de itt már semmi nem számított. A lábaim mentek maguktól én már nem is kellettem hozzá. A végén a 21,1km-es távot (félmaraton) 01:17:38 alatt teljesítettem ami új egyéni csúcs. A versenyen abszolút 16. lettem a kb. 2500 indulóból!

Megszabadulás az izzadt cuccoktól :)

Anya élete első maratoniját teljesítette szuper idő alatt(03:40:43) ami számára kőkemény edzésmunkák után könnyedén ment. Szóval gratulálok neki és ami szintén fontos, hogy öcsém (Zádor) kiválóan teljesített! Új egyéni csúcsot állított be ami 01:40:26! Neki is hatalmas gratuláció és persze az egyeki küldöttség többi tagjának is!