2015. június 10., szerda

Mondseelauf 34. Int. Halbmarathon Mondsee

Ezt az írásomat tagolva fogom közölni. Először a versenyt megelőző napok, majd a versenybeszámoló és végül a verseny utáni élmények, meg egy kis konklúzió.

Előzmények:
A versenyt megelőző héten, pontosabban a verseny előtti két napban (péntek, szombat) voltak az emelt szintű szóbeli vizsgáim földrajzból és történelemből. Egész héten nem aludtam napi 3-4 óránál többet, elég nyugtalanul aludtam ezt a keveset is. A napjaim minden szabadideje a tanulásra ment rá. Ez a délelőttöt és a délután meg este egy részét foglalta magába. Délutánonként Emőkézés és edzés. Az edzések bemelegítésénél mindig zsibbadtak a lábaim, nem voltam jó erőben. Ezek tetézésére meg is fáztam, és allergiám is volt. Fájt a fejem, zsibbadtak a lábaim, fájt a torkom, viszketett a szemem stb. Szóval úgy álltam a versenyhez, hogy nem várok el magamtól semmit, mert a két emelt szóbelimmel már így is túlteljesítettem a követelményeimet. Érzésre mind a kettő jól sikerült, mert tudtam mindent. A feleletek után, ha kérdeztek akkor arra is tudtam válaszolni. Pénteken földrajz, majd szombaton történelem szóbeli. Amint készen voltam a törivel, öltöztem át és indultam Ausztriába. Az edzőm, Szabó Imre megvárt és vitt ki a többiek után akik már ott voltak.














A verseny:
A rajt reggel 9:30-kor volt.Előtte egy 4 km-es bemelegítést csináltam, hogy érezzem mennek e a lábaim. Elég jól futottak, szóval bizakodóan álltam oda a rajthoz, de tudtam, hogy nagyon nagy lesz a hőség a pályán és számos emelkedővel van megtűzdelve. A rajt után hamar össze állt egy jó tempójú boly. Ide csatlakoztunk fel Andris barátommal. Nekem egészen 8 km-ig minden rendben volt, de ott mintha egy falba ütköztem volna. Nem tudtam tovább menni. Ugyan tovább futottam, de csak addig, hogy egy bokrosabb rész legyen a pálya szélén. Itt megálltam, gyorsan hátramentem és hánytam. A meleg annyira felborított, hogy ez lett az eredménye. Eddigre a boly már jól eltávolodott tőlem. Meg sem próbáltam vissza futni rájuk, inkább csak szenvedtem magamban. Az első 10 km-em 37 perces lett. Erre futottam egy 41 perces második 10 km-t. Ennyire még sosem álltam fejre. De nem csak én jártam így. Andris feladni kényszerült a verseny, Zádor egy 20 percre kidőlt a pálya szélére, mert ő is rosszul lett. Bence ennek ellenére egyéni csúcsot futott és megnyerte a korosztályát. Kata megnyerte a női mezőnyt, Vali pedig abszolút 2. nő lett. Laci a korosztályában ért el 3. helyezést. Csontos Imre pedig egyedüliként 80 percen belül futott be. Én 5 perccel maradtam el az egyéni csúcsomtól és 01:22:02-t futottam. Ebben a melegben ilyen előzményekkel azt hiszem így is kihoztam magamból a maximumot.










A verseny utáni élmények és konklúzió:
A verseny után elmentünk a Mondsee tóba fürdeni. Volt a strandra belépőnk. Majd vissza a versenyközpontba, ahol sor került az eredményhirdetésre. Utána be a kocsiba és indulás Bad Ischl-be. Itt egy kis városnézés meg evés és tovább Hallstatt-ba. Itt is városnézés, és rohanás a kocsihoz mert jött a vihar. Ezek után haza. Éjfél után már itthon is voltunk.


Konklúzió:
Maga a verseny nem esett jól, de végigküzdöttem. A szállás király volt. Az egész hétvége pedig egy kiváló csapatösszetartó buli volt. Nagyon élveztem, hogy együtt vagyunk. Szerintem ez egy hihetetlen jó hétvége volt. Szóval azt hiszem köszönettel tartozom Imre bácsinak, hogy elvitt minket erre e versenyre, még ha maga a félmaraton nem is sikerült olyan jól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése