2015. január 25., vasárnap

Futapest-Etyek Terepfutás

2014 szeptembere óta nem versenyeztem. Kisebb sérüléseim voltak, így kevesebbet tudtam edzeni. December elején viszont megtört a jég és a sarkamon lévő gyulladás elkezdett vissza húzódni. Az edzéseket is egyre hatékonyabban tudtam csinálni. Mostanra eljutottam oda, hogy 70-80 km közötti heteket futok! 
Az elmúlt éveim első versenye szinte mindig az etyeki terepfutás. Tavaly pályacsúcs időn belül futottam az 5,3 km-es távon. Idén Imre bácsi azt mondta, hogy a hosszú távon induljak. Még soha nem futottam, Etyeken a hosszú távot, ami 12,5 km. A rajt délelőtt 11-kor volt. Elég jó erőben éreztem magamat. Viszont tudtam, hogy a mezőny elég erős, a pálya pedig nagyon nehéz. A pályáról azt kell tudni, hogy előtte éjszaka végig szakadt a hó, de olvadt is. Szóval a terepen, a hó alatt, nagy volt a sár. A tetején pedig nagy hó, ezért nagyon kellett vigyázni, hogy hova lépünk, mert a térd és a boka eléggé veszélyeztetett terület volt.
Pár száz méterrel a rajt után.
A célba érés.
Szóval a rajt után még együtt ment az él. Majd Nagy Gábor váltott egy tempót és többen lemaradtunk. Csere Gazsi ment egyedül utána. Aztán azzal a lendülettel ott is hagyta. Ő nyerte meg végül, de útközben eltévedt és rárakott +1 km-t. De még így sem tudtuk utol érni... Én az elején a 3. helyen futottam, de a mögöttem futók közül megelőzött egy srác (Töreky Ákos) és el is ment tőlem, olyan távolságba, hogy már a végén nem tudtam megfogni. Mögöttem Bíró Karcsi jött. Néha utol ért, néha elfutottam tőle. Ez mindig akkor történt, amikor egy-egy emelkedő, vagy lejtő volt. Én vissza fogtam magamat, mert féltettem az ízületeimet. Ő pedig ilyenkor mindig utol ért. Volt, hogy előttem is futott. De aztán jött egy síkabb szakasz, ahol nagyjából belátható volt a pálya, és nem kellett arra figyelni, hogy ne törjem ki a lábamat. Ilyenkor mindig elfutottam tőle. Ezt kb. háromszor játszottuk el. Az utolsó egyenesben pedig annyi előnyt szedtem össze, hogy már nem tudott utol érni. Jó volt, hogy mindig mellettem futott, mert tudtunk egy jót versenyezni egymással. A végén már nem tudtam csökkenteni az előttem lévők és magam között a távolságot. A célban így is csak hárman voltak előttem! Az abszolút 4. helyen értem be, és korosztályos másodikként. Gazsi lett az első, Bíró Karesz pedig a harmadik.
A korosztályom dobogósai. 
A tempót nem nagyon lehetett nyomni a terepviszonyok miatt így az időm 51 és fél perc lett. Ami ezen a pályán azért nem olyan rossz. Bár jobban örültem volna, ha tudok 4 percen belüli km-eket menni.
Mindent össze vetve, elég jó verseny volt. A lábaimnak nem lett baja. Picit megfájdult a térdem utána, de azt úgy is kiheverem. Remélhetőleg idén még sok élvezetes versenyem lesz. Nagyon örülök, hogy végre újra versenyezhettem. Közel fél éve nem futottam versenyen.

A családom eredményei:
Zádor: 5,3 km-en korosztályos 2.
Csobán: 12,5 km-en korosztályos 3.
Anya: 12,5 km-en korosztályos 2.
A családból négyen indultunk. Mind a négyen dobogós helyezéseket értünk el! Gratulálok mindannyiunknak!

Már csak 3 km...