Pólus Futónap, Palota Kupa

Hétvégén a Budapesti Mezei Bajnokság "amatőr" futamában indultam, hiszen az egyesületek terén, egyenlőre még vannak kisebb-nagyobb hangolgatások. Erről majd amikor biztosat tudok mondani akkor, a terveim szerint írok egy kis szösszenetet. De most vissza a versenyre. Röviden annyival tudnám jellemezni, hogy szeles és kettős. Miért szeles? Gondolom ezt mindenki kitalálja magától is. Miért kettős? Hát azért mert a 6 km-es verseny egy patak partján volt. Oda vissza kellett futni. Oda felé erős szembe-szél, ami miatt a lábaim, kezeim zsibbadtak. Fáztam, és kihűltek a végtagjaim, a mozgásom szétesett. Vissza felé pedig enyhe hátszél és napsütés. Itt úja felmelegedtem és sikerült helyre ráznom a mozgásomat is. De sajnos a pálya 4 darab 1500 m-es körből állt. Az elején még eléggé sikerült elől helyezkednem, de szép lassan elmaradtam az élmezőnytől, és lelassultam. A levegőt már a második kör elején kapkodva vettem, és nem éreztem jónak a futásomat. Mindenki azt mondja, hogy kellenek a rossz versenyek ahhoz, hogy az ember építkezni tudjon a hibáiból. Én viszont kifejezetten utálom a rossz versenyeket. Mármint azokat amelyek számomra rosszak, hiszen a rendezők kitettek magukért és a sok-sok futamot alig pár perc csúszással indították. Számomra még hátra van az idei tavaszom nagy versenye amelyen kiderül, hogy mit is tudok a kedvenc távomon, a félmaratonon. Ez a verseny pedig nem más mint a Vivicittá félmaraton. Remélem, hogy itt már sikerül megtörni a 75 perces határt és akár egy dobogós futást is produkálni. Ugyan mostanában nagyon sokat gyötrődök a futás, a klubok, az edzők miatt, de remélem, hogy a versenyig minden rendbe jön és lelkileg, testileg feltöltődve tudok majd futni! :)

I. Pusztazámor Kupa futóverseny

Az elmúlt hetekben egyre többször jutott eszembe, hogy nekem nem a BEAC csapatánál van a helyem. Kedden egy veszekedés alkalmával el is döntöttem, hogy immár nem az eddigi csapatomnál fogok edzeni. Sajnálatos esemény ugyan, de remélem nem fogja befolyásolni a jövőbeli teljesítményemet. Ez után a kis kitérő után, mindenki elképzelheti, hogy kisebb válsághelyzetbe jutottam. Eléggé megviselt a szakítás, így a verseny előtti héten nem is voltak olyan jó edzéseim. 

A rajtnál.

Mint a cím is mutatja a versenyt Pusztazámoron rendezték meg, amely Etyekkel szomszédos kis falu. A közlekedés nincs megoldva a két falu között, így Emőkével és Zádorral úgy döntöttünk, hogy átbiciklizünk. Nevezni fél 12-ig lehetett, ezért úgy terveztük, hogy pont akkora fogunk oda érni. Fél 11-kor indultunk el otthonról és kisebb eltévedéssel 45 perc alatt át is értünk. A verseny központja a pusztazámori általános iskola volt. Kicsi, de szép épület, tágas térrel előtte. Melegítés képpen Zádorral és Zsomborral lefutottuk a  verseny pályáját. A táv 5 km volt. Szóval a melegítés, verseny és a levezetés összesen kb. 12 km-t tett ki.

A rajt.

A rajt az iskola előtt volt, és a pálya egy jó hosszú lejtővel kezdődött. Itt olyan tempóval kezdtünk el futni, mintha biciklivel száguldanánk le egy dombon. Ez eléggé meghatározta a verseny további menetét. Mivel szinte mindenki erősen kezdett ezért nagyon hamar (olyan 1 km) szétszakadt a mezőny. Radics Csabi, új edzőtársam állt fel az élre és száguldott el előlem. Én felvettem egy olyan tempót amivel tudtam, hogy majd a végén képes leszek felfutni azon az emelkedőn amin lefutottunk a rajtnál.

Pusztazámorról kifutva egy hosszú, viszonylag sík földúton haladtunk előre. 2 km után volt egy visszafordító.

De nem teljesen ugyan azon az úton mentünk vissza, mint amin jöttünk. Volt még egy kis hurok amit meg kellett tenni, de ebben már egy kis emelkedőt is belecsempésztek a rendezők. De innen vissza ugyan azon a pályán. Egy hosszabb, de lassan emelkedő terep volt előttem. Csabi itt futott el végképp tőlem. Előtte még

Az utolsó emelkedőn...

befogható távolságban volt, de itt nagyobb előnyre tett szert. Mögöttem elég messze voltak a következők, így a pozíciómért sem kellett megharcolnom a végén senkivel. Az utolsó 500 m, kemény emelkedő amin teljesen elzsibbadtak a lábaim. Amikor

Balról jobbra: Miksa Kende, Radics Csaba,
Göllény Zsombor.

már látszott előttem a célvonal, akkor még rágyorsítottam kicsit, hogy azt lássa mindenki, még van a srácban. Az időm 17 perc 14 másodperc lett. Csabi közel 1 percet vert rám. Abszolút második helyezettként értem célba. Csuta Albertékhez lettünk meghívva a verseny után, itt csak egy kis sört ittunk, majd indultunk is haza, mert még sok dolog várt ránk. Hazafelé sokkal gyorsabbak voltunk, nem volt szembe szél és tudtuk az utat, így alig 20 perc alatt már otthon is voltam.

V. Everling Tavaszváró terepfutóverseny

Az idei Hegyifutó Kupasorozat második állomása, egy szokatlan (legalábbis számomra) verseny volt. A résztávos edzéseimen kívül nem szoktam, ilyen jellegű futásokat csinálni. A verseny lényege, hogy egy 2 km-es pályán futunk 5 kört. Ez még önmagában nem is szokatlan, hiszen ki nem hallott volna olyan 10 km-es versenyről ami körpályán zajlik? Itt az volt a furcsa, hogy miután befejeztük a 2 km-t pihenőnk volt. A körök szintideje 13 perc. Aki teljesíti ez alatt, az részt vehet a következő futamban.  

A verseny március 8-án volt lebonyolítva a Naplás-tónál, és a mellette lévő erdőben. A rajt is szokatlan volt, mert 13 óra után lőtték el az első kört. Ugye, általában délelőtt vannak a versenyek. A verseny hetén sajnos kiugrott a csípőm. Ezt a problémát pénteken sikerült ugyan orvosolni, de a verseny napjáig még nem pihentem ki a fájdalmat a lábamból. A rajtolások sem segítettek rajtam, mert szinte mindegyik körben beragadtam az elején. Mindenki az első sorból akart rajtolni, én pedig mindig hátrébb csúsztam emiatt.

Az egyik rajt...

Így az első két kör eléggé nyögvenyelős volt, és fájdalmas is. Életemben először megfordult a fejemben, hogy hagyni kéne az egészet a fenébe, hiszen az élmezőnytől már így is elmaradtam, és a következő 3 kör alatt úgysem tudok feljebb futni. De

Az egyik célba érkezés...

szerencsére nem adtam fel. Úgy gondoltam, ha már ott vagyok akkor végig is csinálom. Az első köröm részideje 6:41 volt, a másodiké pedig 6:42. A pálya az úgy nézett ki, hogy a rajt a tó mellett volt. Innen kb. 200 m-re egy törés volt, ami úgy fél méter magas lehetett. Erre gyorsan felugrani és futás tovább viszonylag síkon. Majd egy hosszabb emelkedő és a hozzá tartozó lejtő. Itt

megint sík terep, majd újra emelkedő. Újra egy kis sík, aztán pici lejtő után egy újabb emelkedő. Ezek után pedig egy hosszabb lejtő, majd egy hosszú sík szakasz. A cél előtt még egy hirtelen emelkedő és már ott is van a cél az orrunk előtt. Szóval ilyen pályán kellett futnunk. Mindez nem tett

különösebben jót a csípőmmel, de az első két kör alatt bemelegedett, szóval picit tudtam gyorsítani a harmadik körömön, ami 6:39 lett. De ez vissza is ütött a negyedik körben mert az "csak" 6:44-es lett. Az utolsó körömre még egy picit gyorsítottam, és azt így 6:33 alatt futottam le. Az összidőm 33:20. Azt hiszem ebben az állapotban így is kihoztam magamból a maximumot. Persze sajnálom, hogy nem tudtam jobb időket futni, de még így is az abszolút 12. helyet értem el, és a korosztályomban (felnőtt) 9. lettem. 

Futapest-Pilisszentkereszt Terepfutás, Hegyifutó Kupa 1. állomás

Idén az edzőmmel úgy döntöttük, hogy elkezdem a Hegyifutó kupasorozatot. Az első állomás a pilisszentkereszti Futapest verseny volt. Előzetesen már megnéztem a nevezők listáját, ami alapján jó versenyre lehetett számítani. Igazából nem számoltam azzal, hogy a dobogót is elérhetném, így kicsit edzés jelleggel fogtam fel ezt a versenyt.

A verseny február 22-én lett lebonyolítva, egy vasárnapi napon.

A rajt.

Előzetesen készültem hosszú és rövid ruhával. Az időjárás elég változónak mutatkozott, hiszen az időjósok jó időt mondtak előtte napokban is, de szombaton elég szeles és borús volt az idő. Ebből az időjárásból lehetett következtetni a vasárnapi napra is, ezért úgy gondoltam, hogy majd ott eldöntöm miben is fogok futni.

Felfelé a gerincre.

Szóval, vasárnap reggel találkoztunk a Richter család (Laci és Bence) tagjaival, és Ádám barátunkkal. Együtt indultunk útnak a verseny helyszínére. 10 óra előtt megérkeztünk, felvettük a rajtszámokat és mentünk melegíteni. Én itt még hosszú ruhában voltam. Gondoltam melegítésnél még jó, ha be vagyok öltözve. Gedeon Zsolt barátom, nekem adta a szöges futócipőjét, aminek nagyon sok hasznát vettem később, a verseny alatt. Könnyűnek terveztem a bemelegítést. Meg akartam nézni a pálya első szakaszát. Innen már úgy érkeztem vissza Emőkéhez, hogy csupa sár voltam. A pályáról azt kell tudni, hogy az elején sár, sár és még egy kis sár. Majd, amikor feljebb érünk, már havas, jeges sár. Később hó és jég. Lefelé pedig megint sár.

A rajt 11 órára volt kitűzve, és kisebb késéssel meg is történt (max. 10 perc). A rajt utáni pár 100 méter úgy nézett ki, hogy egy emelkedőn kellett felsprintelni ahhoz, hogy jó pozícióba kerüljünk mert utána egysávosra váltott az út, és nem lehetett rajta előzgetni (hiszen csupa sár). Az első 4-5 km végig felfelé vezetett. 

Egy szerpentinen futottunk felfelé a Pilisben. A gerinc előtt még volt egy kanyarunk, itt ért utol Beda Szabi. Egy-két méterrel futott előttem a tetőig. Itt meglódultam, és szépen le is szakítottam magamról. Volt itt még néhány kisebb emelkedő, de semmi vészes. Majd szépen elkezdtünk leereszkedni a hegyről. Először csak óvatosan, kis lejtőkel. Majd megindultunk keményen lefelé. Itt, és a gerincen is jeges, havas volt az út. Lefelé nem végig volt havas. Úgy 11 km környékén volt egy frissítőállomás. Innentől már olyan úton kellett lefelé futni, aminek a két szélén az autók nyomvonala volt. Nagyon, csúszósan és sarasan. Középen pedig egy patakocska folyt amiben lehetett jól futni. Nekem mindegy volt, hiszen, már amúgy is tiszta víz vagyok, akkor futok a vízben. Nem olyan sokára megláttam az előttem futót. Na, gondoltam itt a lehetőség, akár utol is érhetnem. Megindultam, még gyorsabban és ez lett a vesztem, mert akkorát estem, hogy egy pillanatig csak pislogtam, hogy, hogyan kerülök a földre. De az adrenalin tovább hajtott és nemsokára utol értem és megelőztem a sporttársat. A verseny talán legviccesebb momentuma az volt, amikor láttam a 12 km-es táblát és arra, gondoltam, hogy már csak 1,7 km van hátra. Ez, azért vicces mert ezt az 1,7 km-t legalább 7 perc alatt sikerült teljesítenem.

Na már mindjárt vége...

Ugye, ez nem valami gyors tempó. Azért futottam így, mert akkora volt a sár, hogy egyszerűen nem lehetett gyorsabban menni. De, egy kanyar után előttem volt a verseny végét jelentő lejtő aminek a tetején Emőke kiabált nekem. Ugyan nem értettem, hogy mit. A végén derült csak ki, hogy azt akarta a tudtomra adni, menjek át a földút másik oldalára, mert az aljában akkora a sár, hogy a cél előtt többen is elestek, a rövidtáv befutói közül. Én maradtam a magam oldalán és sikeresen átjutottam a célkapu oldalára a lejtő végén. 

Az összidőm 01:05:01 lett a 13,7 km-es távon. Ezzel az abszolút 4. helyezést értem el, és korosztályosan 2. lettem!

Jobbról-balra: Miksa Kende, Szabó Sándor, Kövér Márton.

Mint az elején említettem, nem számítottam erre, de nem voltam meglepődve, mert nagyon jól ment a futás. A korosztályos és abszolút bajnok Szabó Sanyi barátom lett, aki Magyarország egyik legkiválóbb hegyifutója! Richter Bence pedig a korosztályában szintén 2. helyezést ért el. Gratulálok Minden indulónak, hiszen ezen a pályán minden egyes lépésért meg kellett küzdeni... :)

Futapest-Etyek Terepfutás

2014 szeptembere óta nem versenyeztem. Kisebb sérüléseim voltak, így kevesebbet tudtam edzeni. December elején viszont megtört a jég és a sarkamon lévő gyulladás elkezdett vissza húzódni. Az edzéseket is egyre hatékonyabban tudtam csinálni. Mostanra eljutottam oda, hogy 70-80 km közötti heteket futok! 

Az elmúlt éveim első versenye szinte mindig az etyeki terepfutás. Tavaly pályacsúcs időn belül futottam az 5,3 km-es távon. Idén Imre bácsi azt mondta, hogy a hosszú távon induljak. Még soha nem futottam, Etyeken a hosszú távot, ami 12,5 km. A rajt délelőtt 11-kor volt. Elég jó erőben éreztem magamat. Viszont tudtam, hogy a mezőny elég erős, a pálya pedig nagyon nehéz. A pályáról azt kell tudni, hogy előtte éjszaka végig szakadt a hó, de olvadt is. Szóval a terepen, a hó alatt, nagy volt a sár. A tetején pedig nagy hó, ezért nagyon kellett vigyázni, hogy hova lépünk, mert a térd és a boka eléggé veszélyeztetett terület volt.

Pár száz méterrel a rajt után.

A célba érés.

Szóval a rajt után még együtt ment az él. Majd Nagy Gábor váltott egy tempót és többen lemaradtunk. Csere Gazsi ment egyedül utána. Aztán azzal a lendülettel ott is hagyta. Ő nyerte meg végül, de útközben eltévedt és rárakott +1 km-t. De még így sem tudtuk utol érni... Én az elején a 3. helyen futottam, de a mögöttem futók közül megelőzött egy srác (Töreky Ákos) és el is ment tőlem, olyan távolságba, hogy már a végén nem tudtam megfogni. Mögöttem Bíró Karcsi jött. Néha utol ért, néha elfutottam tőle. Ez mindig akkor történt, amikor egy-egy emelkedő, vagy lejtő volt. Én vissza fogtam magamat, mert féltettem az ízületeimet. Ő pedig ilyenkor mindig utol ért. Volt, hogy előttem is futott. De aztán jött egy síkabb szakasz, ahol nagyjából belátható volt a pálya, és nem kellett arra figyelni, hogy ne törjem ki a lábamat. Ilyenkor mindig elfutottam tőle. Ezt kb. háromszor játszottuk el. Az utolsó egyenesben pedig annyi előnyt szedtem össze, hogy már nem tudott utol érni. Jó volt, hogy mindig mellettem futott, mert tudtunk egy jót versenyezni egymással. A végén már nem tudtam csökkenteni az előttem lévők és magam között a távolságot. A célban így is csak hárman voltak előttem! Az abszolút 4. helyen értem be, és korosztályos másodikként. Gazsi lett az első, Bíró Karesz pedig a harmadik.

A korosztályom dobogósai. 

A tempót nem nagyon lehetett nyomni a terepviszonyok miatt így az időm 51 és fél perc lett. Ami ezen a pályán azért nem olyan rossz. Bár jobban örültem volna, ha tudok 4 percen belüli km-eket menni.

Mindent össze vetve, elég jó verseny volt. A lábaimnak nem lett baja. Picit megfájdult a térdem utána, de azt úgy is kiheverem. Remélhetőleg idén még sok élvezetes versenyem lesz. Nagyon örülök, hogy végre újra versenyezhettem. Közel fél éve nem futottam versenyen.

A családom eredményei:
Zádor: 5,3 km-en korosztályos 2.
Csobán: 12,5 km-en korosztályos 3.
Anya: 12,5 km-en korosztályos 2.
A családból négyen indultunk. Mind a négyen dobogós helyezéseket értünk el! Gratulálok mindannyiunknak!

Már csak 3 km...

SALOMON HERVIS CITYTRAIL BUDAPEST Futónap

Idén egy új kezdeményezésen alapuló edzések kezdődtek el, amelyeket a Salomon és a Hervis cégek támogatnak. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően meg is rendezték az első futóversenyüket is, amelyen több számban indulhattak a résztvevők. Volt 4,5 km, 9km gyerekfutás, családi futás és az a szám, amelyen én is részt vettem: a lépcsőfutás. Nos, erről annyit kell tudni, hogy az egész verseny a Gellért hegyen lett megrendezve és annak környékén. A lépcsőfutás a Gellért hegyen található játszótértől indult és a citadellánál ért véget. Én az utolsó rajtolók egyike voltam, mivel szakaszosan rajtoltunk. Kb. 1 perc volt az indulók között.

Már az előzőleg megrendezett versenyekre is kinéztem, mert volt pár ismerősöm, akinek kijöttem szurkolni. Aztán jött egy gyorsabb bemelegítés, mivel ez egy rövid verseny, ezért csak 10 perc gyorsabb futást és pár repülőt (50-100m sprint) csináltam. Miután ezzel megvoltam elkezdtem azon agyalni, hogy vajon mennyire fogok elzsibbadni, besavasodni. Hát a végére teljesen elzsibbadtam.

Az utolsó lépcsőfokon pedig a savasodás és a zsibbadtság olyan nagymértékű volt, hogy el is estem. Sikeresen összekarcoltam a térdem és a könyökömet, sajnos ezzel a produkciómmal vagy 3 másodpercet veszítettem. A pontos helyezésemet nem tudom, de ezt a hiányosságot azonnal pótolom, mihelyst a rendezők kiteszik őket a nyilvánosság elé.  

Rajt előtt.

30th World Mountain Running Championships

Csodás a táj Massában.

Életemben másodszor húztam magamra a magyar válogatott mezét és vettem részt a Hegyifutó Világbajnokságon. Sajnos most nem jött össze, amit vártam magamtól, de ezt majd később. A helyszín Olaszország, azon belül is Cassette di Massa.

A szállásunk közvetlenül a tenger partján volt, csodás helyen. A hotel mögött pedig hatalmas hegyek láthatóak. A hoteltól kb. 3 perc sétára van a fő út, ahová érkeztek értünk a buszok és ahová vissza is hoztak minket, amikor kellett. Első nap az utazással telt el. Estére értünk a helyszínre, és elmentünk akkreditálni. Utána elfoglaltuk a szállást és bementünk fürdeni a tengerbe. Itt még csak tüsszögtem, és egész nap fújtam az orromat. Másnap reggel, amikor felkeltem, már éreztem, hogy valami nem stimmel. Gyors lázmérés és igazam is lett. Megbetegedtem, pont a verseny előtti napon! Pont amikor  elég jó formába kerülök a versenyre, jön egy betegség, ami szétrobbantja a terveimet. Hát kicsit sem voltam ideges!(Ironikusan.) Bevettem gyógyszert, ami nincs a dopping listán, és lehúztam a lázamat. Mindezek után elmentünk a pályára bejárni azt. Mondanom sem kell, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejemben, amikor láttam a pályát, és tudtam, hogy mindezt betegen kell majd futnom. Hát nem voltam éppen boldog. Na sebaj, gondoltam, majdcsak kihúzom valahogy, a lényeg az, hogy ne legyek utolsó, ez meg már csak össze jön. A pályabejárás után visszatértünk a szállásra, és elkezdtünk készülődni a megnyitó ceremóniára. Igazi olasz hangulat volt. Mindenhol az atlétákat ünneplő tömeg. Az ablakokból is nézők bámulták a sok futót.

 A közel 1 órás megnyitó ünnepség zárásaként még az olaszok tartottak egy zászló dobálós bemutatót is, ami nagy tetszést aratott. Ezek után visszatérés a szállásra, és vártuk, hogy ki lesz az a kettő ember a válogatottból, akinek doppingvizsgálatra kell mennie. Nem sokára ki is derült, hogy Szabó Sanyi és Merényi Timi lesznek azok, hiszen őket ismeri már a világszövetség, mivel ők sokat járnak a Hegyifutó Világkupákra. Míg ők elmentek doppingra, mi pihentünk. Másnap reggel korán kelés és indulás a starthoz. A buszok elvittek egészen Cassette-ig, ahol a rajtunk volt. Tudtam, hogy nem fogom nagyon nyomni az elejét, mivel attól csak rosszabb leszek. Így is sokat kellett küzdenem a betegséggel futás közben. A rajtunk 10 órakor volt. Már bent álltunk a rajtnál és izgatottan vártuk, hogy eldördüljön a rajtpisztoly, amikor az el is dördült, de kétszer is, 3 perccel az kiírt rajt előtt. Senki sem értette mi történt amikor a szpíker bemondta, hogy csak próbalövés.

Rajt előtt.

Hát igazán szólhatott volna előre. Pár perc múlva újra eldördült a pisztoly, de ezúttal a rendes rajt kezdődött. Az első pár száz méter lejtő volt, ahol mindenki, úgy futott mint a nyúl. Én picit lemaradva követtem a mezőnyt, mert már ott éreztem, hogy ez nem lesz így rendben. A lejtő után jött egy jó pár kilométernyi lépcsőzés, ahol elkezdtem feljebb araszolni, pár futót megelőztem. Kisebb lejtőket követően egy sziklamászás következett, ahol sikeresen elvágtam a kezem, és az egyik ujjamat is. Sőt, a hajgumim is elszakadt! Na, gondoltam, a betegség mellé még ez hiányzott. Kiértünk a márványbánya bejáratához, ami egy lejtővel kezdődött. Itt még feljebb tudtam kerülni, de amire ide értem, már magas lázam volt, és elmosódott előttem a pálya, a fejem lüktetett és szédültem, már tudtam, hogy csak pár km. van hátra.

A bányában.

Több emelkedőt követően bementünk egy alagútba. Itt a hűvös levegő és a frissítés kicsit rendbe rakott (persze nem teljesen). Miután innen kiértem, jött egy újabb lejtő, és sikerült feljebb kapaszkodnom a kanadai srácra, aki előttem ment. A magyarok szóltak, hogy ne hajtsam túlságosan, mert nagyon meredek a vége is, inkább oda tartogassam a maradék erőmet. Csak hát már nem volt maradék erőm, így ahol tudtam, futottam, és megpróbáltam nem elájulni. Láttam, hogy a kanadai nagyon fáradtan mozog és sikerült utol érnem. Miután megelőztem, kezdtem új erőt kapni valahonnan, és futottam a 100 méterrel előttem lévő belga srác után, akit az utolsó kanyarban meg is előztem. Ő úgy próbálta ezt kivédeni, hogy vissza húzott a trikómnál fogva, de az egyik olasz szurkoló leütötte a kezét rólam, és tovább lökött engem fölfelé. Itt hozzá kell tenni, hogy még egy olyan nemzet, aki így szurkol, nincsen.

Hegyen felfelé.

Végig nagy hangulat és csomó ember. Az utolsó pár száz méteren igazi Tour de France élményem volt, amikor csomó ember van, és nem ott mész ahol akarsz, hanem ahol tudsz. A célba érést követően megtudtam, hogy a 64. helyen végeztem a 77 indulóból. Hát, lehetett volna jobb is, de legalább nem utolsó lettem. Még oda jött a belga bocsánatot kérni, aztán levánszorogtam az orvoshoz, és mondtam, hogy 2 napja lázas vagyok, csináljon velem valamit, mert nagyon rosszul vagyok. Megmérte a lázamat, ami 39.8 volt. Mondta is, hogy szerencsém van, mert nem állt le a szívem. 3/4 órán keresztül jegeltek, és csak akkor engedtek ki, amikor már hőemelkedésem is alig volt. A verseny után bevártuk a többieket, és lementünk a szállásra. Itt pihenő, és utána este a bankett és az a győztesek ünneplése volt a program. A banketten kajálás és az éjszakai bulizás megtervezése után visszatértünk a szállásra, és elkezdtük az esténket. Én egy adag lázcsillapítóval... Másnap pedig egész napos utazás és este későn már újra itthon.