Pólus Futónap, Palota Kupa

Hétvégén a Budapesti Mezei Bajnokság "amatőr" futamában indultam, hiszen az egyesületek terén, egyenlőre még vannak kisebb-nagyobb hangolgatások. Erről majd amikor biztosat tudok mondani akkor, a terveim szerint írok egy kis szösszenetet. De most vissza a versenyre. Röviden annyival tudnám jellemezni, hogy szeles és kettős. Miért szeles? Gondolom ezt mindenki kitalálja magától is. Miért kettős? Hát azért mert a 6 km-es verseny egy patak partján volt. Oda vissza kellett futni. Oda felé erős szembe-szél, ami miatt a lábaim, kezeim zsibbadtak. Fáztam, és kihűltek a végtagjaim, a mozgásom szétesett. Vissza felé pedig enyhe hátszél és napsütés. Itt úja felmelegedtem és sikerült helyre ráznom a mozgásomat is. De sajnos a pálya 4 darab 1500 m-es körből állt. Az elején még eléggé sikerült elől helyezkednem, de szép lassan elmaradtam az élmezőnytől, és lelassultam. A levegőt már a második kör elején kapkodva vettem, és nem éreztem jónak a futásomat. Mindenki azt mondja, hogy kellenek a rossz versenyek ahhoz, hogy az ember építkezni tudjon a hibáiból. Én viszont kifejezetten utálom a rossz versenyeket. Mármint azokat amelyek számomra rosszak, hiszen a rendezők kitettek magukért és a sok-sok futamot alig pár perc csúszással indították. Számomra még hátra van az idei tavaszom nagy versenye amelyen kiderül, hogy mit is tudok a kedvenc távomon, a félmaratonon. Ez a verseny pedig nem más mint a Vivicittá félmaraton. Remélem, hogy itt már sikerül megtörni a 75 perces határt és akár egy dobogós futást is produkálni. Ugyan mostanában nagyon sokat gyötrődök a futás, a klubok, az edzők miatt, de remélem, hogy a versenyig minden rendbe jön és lelkileg, testileg feltöltődve tudok majd futni! :)