Futapest-Pilisszentkereszt Terepfutás, Hegyifutó Kupa 1. állomás

Idén az edzőmmel úgy döntöttük, hogy elkezdem a Hegyifutó kupasorozatot. Az első állomás a pilisszentkereszti Futapest verseny volt. Előzetesen már megnéztem a nevezők listáját, ami alapján jó versenyre lehetett számítani. Igazából nem számoltam azzal, hogy a dobogót is elérhetném, így kicsit edzés jelleggel fogtam fel ezt a versenyt.

A verseny február 22-én lett lebonyolítva, egy vasárnapi napon.

A rajt.

Előzetesen készültem hosszú és rövid ruhával. Az időjárás elég változónak mutatkozott, hiszen az időjósok jó időt mondtak előtte napokban is, de szombaton elég szeles és borús volt az idő. Ebből az időjárásból lehetett következtetni a vasárnapi napra is, ezért úgy gondoltam, hogy majd ott eldöntöm miben is fogok futni.

Felfelé a gerincre.

Szóval, vasárnap reggel találkoztunk a Richter család (Laci és Bence) tagjaival, és Ádám barátunkkal. Együtt indultunk útnak a verseny helyszínére. 10 óra előtt megérkeztünk, felvettük a rajtszámokat és mentünk melegíteni. Én itt még hosszú ruhában voltam. Gondoltam melegítésnél még jó, ha be vagyok öltözve. Gedeon Zsolt barátom, nekem adta a szöges futócipőjét, aminek nagyon sok hasznát vettem később, a verseny alatt. Könnyűnek terveztem a bemelegítést. Meg akartam nézni a pálya első szakaszát. Innen már úgy érkeztem vissza Emőkéhez, hogy csupa sár voltam. A pályáról azt kell tudni, hogy az elején sár, sár és még egy kis sár. Majd, amikor feljebb érünk, már havas, jeges sár. Később hó és jég. Lefelé pedig megint sár.

A rajt 11 órára volt kitűzve, és kisebb késéssel meg is történt (max. 10 perc). A rajt utáni pár 100 méter úgy nézett ki, hogy egy emelkedőn kellett felsprintelni ahhoz, hogy jó pozícióba kerüljünk mert utána egysávosra váltott az út, és nem lehetett rajta előzgetni (hiszen csupa sár). Az első 4-5 km végig felfelé vezetett. 

Egy szerpentinen futottunk felfelé a Pilisben. A gerinc előtt még volt egy kanyarunk, itt ért utol Beda Szabi. Egy-két méterrel futott előttem a tetőig. Itt meglódultam, és szépen le is szakítottam magamról. Volt itt még néhány kisebb emelkedő, de semmi vészes. Majd szépen elkezdtünk leereszkedni a hegyről. Először csak óvatosan, kis lejtőkel. Majd megindultunk keményen lefelé. Itt, és a gerincen is jeges, havas volt az út. Lefelé nem végig volt havas. Úgy 11 km környékén volt egy frissítőállomás. Innentől már olyan úton kellett lefelé futni, aminek a két szélén az autók nyomvonala volt. Nagyon, csúszósan és sarasan. Középen pedig egy patakocska folyt amiben lehetett jól futni. Nekem mindegy volt, hiszen, már amúgy is tiszta víz vagyok, akkor futok a vízben. Nem olyan sokára megláttam az előttem futót. Na, gondoltam itt a lehetőség, akár utol is érhetnem. Megindultam, még gyorsabban és ez lett a vesztem, mert akkorát estem, hogy egy pillanatig csak pislogtam, hogy, hogyan kerülök a földre. De az adrenalin tovább hajtott és nemsokára utol értem és megelőztem a sporttársat. A verseny talán legviccesebb momentuma az volt, amikor láttam a 12 km-es táblát és arra, gondoltam, hogy már csak 1,7 km van hátra. Ez, azért vicces mert ezt az 1,7 km-t legalább 7 perc alatt sikerült teljesítenem.

Na már mindjárt vége...

Ugye, ez nem valami gyors tempó. Azért futottam így, mert akkora volt a sár, hogy egyszerűen nem lehetett gyorsabban menni. De, egy kanyar után előttem volt a verseny végét jelentő lejtő aminek a tetején Emőke kiabált nekem. Ugyan nem értettem, hogy mit. A végén derült csak ki, hogy azt akarta a tudtomra adni, menjek át a földút másik oldalára, mert az aljában akkora a sár, hogy a cél előtt többen is elestek, a rövidtáv befutói közül. Én maradtam a magam oldalán és sikeresen átjutottam a célkapu oldalára a lejtő végén. 

Az összidőm 01:05:01 lett a 13,7 km-es távon. Ezzel az abszolút 4. helyezést értem el, és korosztályosan 2. lettem!

Jobbról-balra: Miksa Kende, Szabó Sándor, Kövér Márton.

Mint az elején említettem, nem számítottam erre, de nem voltam meglepődve, mert nagyon jól ment a futás. A korosztályos és abszolút bajnok Szabó Sanyi barátom lett, aki Magyarország egyik legkiválóbb hegyifutója! Richter Bence pedig a korosztályában szintén 2. helyezést ért el. Gratulálok Minden indulónak, hiszen ezen a pályán minden egyes lépésért meg kellett küzdeni... :)

Futapest-Etyek Terepfutás

2014 szeptembere óta nem versenyeztem. Kisebb sérüléseim voltak, így kevesebbet tudtam edzeni. December elején viszont megtört a jég és a sarkamon lévő gyulladás elkezdett vissza húzódni. Az edzéseket is egyre hatékonyabban tudtam csinálni. Mostanra eljutottam oda, hogy 70-80 km közötti heteket futok! 

Az elmúlt éveim első versenye szinte mindig az etyeki terepfutás. Tavaly pályacsúcs időn belül futottam az 5,3 km-es távon. Idén Imre bácsi azt mondta, hogy a hosszú távon induljak. Még soha nem futottam, Etyeken a hosszú távot, ami 12,5 km. A rajt délelőtt 11-kor volt. Elég jó erőben éreztem magamat. Viszont tudtam, hogy a mezőny elég erős, a pálya pedig nagyon nehéz. A pályáról azt kell tudni, hogy előtte éjszaka végig szakadt a hó, de olvadt is. Szóval a terepen, a hó alatt, nagy volt a sár. A tetején pedig nagy hó, ezért nagyon kellett vigyázni, hogy hova lépünk, mert a térd és a boka eléggé veszélyeztetett terület volt.

Pár száz méterrel a rajt után.

A célba érés.

Szóval a rajt után még együtt ment az él. Majd Nagy Gábor váltott egy tempót és többen lemaradtunk. Csere Gazsi ment egyedül utána. Aztán azzal a lendülettel ott is hagyta. Ő nyerte meg végül, de útközben eltévedt és rárakott +1 km-t. De még így sem tudtuk utol érni... Én az elején a 3. helyen futottam, de a mögöttem futók közül megelőzött egy srác (Töreky Ákos) és el is ment tőlem, olyan távolságba, hogy már a végén nem tudtam megfogni. Mögöttem Bíró Karcsi jött. Néha utol ért, néha elfutottam tőle. Ez mindig akkor történt, amikor egy-egy emelkedő, vagy lejtő volt. Én vissza fogtam magamat, mert féltettem az ízületeimet. Ő pedig ilyenkor mindig utol ért. Volt, hogy előttem is futott. De aztán jött egy síkabb szakasz, ahol nagyjából belátható volt a pálya, és nem kellett arra figyelni, hogy ne törjem ki a lábamat. Ilyenkor mindig elfutottam tőle. Ezt kb. háromszor játszottuk el. Az utolsó egyenesben pedig annyi előnyt szedtem össze, hogy már nem tudott utol érni. Jó volt, hogy mindig mellettem futott, mert tudtunk egy jót versenyezni egymással. A végén már nem tudtam csökkenteni az előttem lévők és magam között a távolságot. A célban így is csak hárman voltak előttem! Az abszolút 4. helyen értem be, és korosztályos másodikként. Gazsi lett az első, Bíró Karesz pedig a harmadik.

A korosztályom dobogósai. 

A tempót nem nagyon lehetett nyomni a terepviszonyok miatt így az időm 51 és fél perc lett. Ami ezen a pályán azért nem olyan rossz. Bár jobban örültem volna, ha tudok 4 percen belüli km-eket menni.

Mindent össze vetve, elég jó verseny volt. A lábaimnak nem lett baja. Picit megfájdult a térdem utána, de azt úgy is kiheverem. Remélhetőleg idén még sok élvezetes versenyem lesz. Nagyon örülök, hogy végre újra versenyezhettem. Közel fél éve nem futottam versenyen.

A családom eredményei:
Zádor: 5,3 km-en korosztályos 2.
Csobán: 12,5 km-en korosztályos 3.
Anya: 12,5 km-en korosztályos 2.
A családból négyen indultunk. Mind a négyen dobogós helyezéseket értünk el! Gratulálok mindannyiunknak!

Már csak 3 km...

SALOMON HERVIS CITYTRAIL BUDAPEST Futónap

Idén egy új kezdeményezésen alapuló edzések kezdődtek el, amelyeket a Salomon és a Hervis cégek támogatnak. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően meg is rendezték az első futóversenyüket is, amelyen több számban indulhattak a résztvevők. Volt 4,5 km, 9km gyerekfutás, családi futás és az a szám, amelyen én is részt vettem: a lépcsőfutás. Nos, erről annyit kell tudni, hogy az egész verseny a Gellért hegyen lett megrendezve és annak környékén. A lépcsőfutás a Gellért hegyen található játszótértől indult és a citadellánál ért véget. Én az utolsó rajtolók egyike voltam, mivel szakaszosan rajtoltunk. Kb. 1 perc volt az indulók között.

Már az előzőleg megrendezett versenyekre is kinéztem, mert volt pár ismerősöm, akinek kijöttem szurkolni. Aztán jött egy gyorsabb bemelegítés, mivel ez egy rövid verseny, ezért csak 10 perc gyorsabb futást és pár repülőt (50-100m sprint) csináltam. Miután ezzel megvoltam elkezdtem azon agyalni, hogy vajon mennyire fogok elzsibbadni, besavasodni. Hát a végére teljesen elzsibbadtam.

Az utolsó lépcsőfokon pedig a savasodás és a zsibbadtság olyan nagymértékű volt, hogy el is estem. Sikeresen összekarcoltam a térdem és a könyökömet, sajnos ezzel a produkciómmal vagy 3 másodpercet veszítettem. A pontos helyezésemet nem tudom, de ezt a hiányosságot azonnal pótolom, mihelyst a rendezők kiteszik őket a nyilvánosság elé.  

Rajt előtt.

30th World Mountain Running Championships

Csodás a táj Massában.

Életemben másodszor húztam magamra a magyar válogatott mezét és vettem részt a Hegyifutó Világbajnokságon. Sajnos most nem jött össze, amit vártam magamtól, de ezt majd később. A helyszín Olaszország, azon belül is Cassette di Massa.

A szállásunk közvetlenül a tenger partján volt, csodás helyen. A hotel mögött pedig hatalmas hegyek láthatóak. A hoteltól kb. 3 perc sétára van a fő út, ahová érkeztek értünk a buszok és ahová vissza is hoztak minket, amikor kellett. Első nap az utazással telt el. Estére értünk a helyszínre, és elmentünk akkreditálni. Utána elfoglaltuk a szállást és bementünk fürdeni a tengerbe. Itt még csak tüsszögtem, és egész nap fújtam az orromat. Másnap reggel, amikor felkeltem, már éreztem, hogy valami nem stimmel. Gyors lázmérés és igazam is lett. Megbetegedtem, pont a verseny előtti napon! Pont amikor  elég jó formába kerülök a versenyre, jön egy betegség, ami szétrobbantja a terveimet. Hát kicsit sem voltam ideges!(Ironikusan.) Bevettem gyógyszert, ami nincs a dopping listán, és lehúztam a lázamat. Mindezek után elmentünk a pályára bejárni azt. Mondanom sem kell, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejemben, amikor láttam a pályát, és tudtam, hogy mindezt betegen kell majd futnom. Hát nem voltam éppen boldog. Na sebaj, gondoltam, majdcsak kihúzom valahogy, a lényeg az, hogy ne legyek utolsó, ez meg már csak össze jön. A pályabejárás után visszatértünk a szállásra, és elkezdtünk készülődni a megnyitó ceremóniára. Igazi olasz hangulat volt. Mindenhol az atlétákat ünneplő tömeg. Az ablakokból is nézők bámulták a sok futót.

 A közel 1 órás megnyitó ünnepség zárásaként még az olaszok tartottak egy zászló dobálós bemutatót is, ami nagy tetszést aratott. Ezek után visszatérés a szállásra, és vártuk, hogy ki lesz az a kettő ember a válogatottból, akinek doppingvizsgálatra kell mennie. Nem sokára ki is derült, hogy Szabó Sanyi és Merényi Timi lesznek azok, hiszen őket ismeri már a világszövetség, mivel ők sokat járnak a Hegyifutó Világkupákra. Míg ők elmentek doppingra, mi pihentünk. Másnap reggel korán kelés és indulás a starthoz. A buszok elvittek egészen Cassette-ig, ahol a rajtunk volt. Tudtam, hogy nem fogom nagyon nyomni az elejét, mivel attól csak rosszabb leszek. Így is sokat kellett küzdenem a betegséggel futás közben. A rajtunk 10 órakor volt. Már bent álltunk a rajtnál és izgatottan vártuk, hogy eldördüljön a rajtpisztoly, amikor az el is dördült, de kétszer is, 3 perccel az kiírt rajt előtt. Senki sem értette mi történt amikor a szpíker bemondta, hogy csak próbalövés.

Rajt előtt.

Hát igazán szólhatott volna előre. Pár perc múlva újra eldördült a pisztoly, de ezúttal a rendes rajt kezdődött. Az első pár száz méter lejtő volt, ahol mindenki, úgy futott mint a nyúl. Én picit lemaradva követtem a mezőnyt, mert már ott éreztem, hogy ez nem lesz így rendben. A lejtő után jött egy jó pár kilométernyi lépcsőzés, ahol elkezdtem feljebb araszolni, pár futót megelőztem. Kisebb lejtőket követően egy sziklamászás következett, ahol sikeresen elvágtam a kezem, és az egyik ujjamat is. Sőt, a hajgumim is elszakadt! Na, gondoltam, a betegség mellé még ez hiányzott. Kiértünk a márványbánya bejáratához, ami egy lejtővel kezdődött. Itt még feljebb tudtam kerülni, de amire ide értem, már magas lázam volt, és elmosódott előttem a pálya, a fejem lüktetett és szédültem, már tudtam, hogy csak pár km. van hátra.

A bányában.

Több emelkedőt követően bementünk egy alagútba. Itt a hűvös levegő és a frissítés kicsit rendbe rakott (persze nem teljesen). Miután innen kiértem, jött egy újabb lejtő, és sikerült feljebb kapaszkodnom a kanadai srácra, aki előttem ment. A magyarok szóltak, hogy ne hajtsam túlságosan, mert nagyon meredek a vége is, inkább oda tartogassam a maradék erőmet. Csak hát már nem volt maradék erőm, így ahol tudtam, futottam, és megpróbáltam nem elájulni. Láttam, hogy a kanadai nagyon fáradtan mozog és sikerült utol érnem. Miután megelőztem, kezdtem új erőt kapni valahonnan, és futottam a 100 méterrel előttem lévő belga srác után, akit az utolsó kanyarban meg is előztem. Ő úgy próbálta ezt kivédeni, hogy vissza húzott a trikómnál fogva, de az egyik olasz szurkoló leütötte a kezét rólam, és tovább lökött engem fölfelé. Itt hozzá kell tenni, hogy még egy olyan nemzet, aki így szurkol, nincsen.

Hegyen felfelé.

Végig nagy hangulat és csomó ember. Az utolsó pár száz méteren igazi Tour de France élményem volt, amikor csomó ember van, és nem ott mész ahol akarsz, hanem ahol tudsz. A célba érést követően megtudtam, hogy a 64. helyen végeztem a 77 indulóból. Hát, lehetett volna jobb is, de legalább nem utolsó lettem. Még oda jött a belga bocsánatot kérni, aztán levánszorogtam az orvoshoz, és mondtam, hogy 2 napja lázas vagyok, csináljon velem valamit, mert nagyon rosszul vagyok. Megmérte a lázamat, ami 39.8 volt. Mondta is, hogy szerencsém van, mert nem állt le a szívem. 3/4 órán keresztül jegeltek, és csak akkor engedtek ki, amikor már hőemelkedésem is alig volt. A verseny után bevártuk a többieket, és lementünk a szállásra. Itt pihenő, és utána este a bankett és az a győztesek ünneplése volt a program. A banketten kajálás és az éjszakai bulizás megtervezése után visszatértünk a szállásra, és elkezdtük az esténket. Én egy adag lázcsillapítóval... Másnap pedig egész napos utazás és este későn már újra itthon.

VII. Zagyvamenti maraton

Sikerült még a nyár méltó befejezése képpen egy félmaratoni versenyen részt vennem. Ugyan nem futottam az egész távot végig mert Bálint Zoltán barátommal párban teljesítettük a 21 km-es távot.

Zolival, verseny előtt.

A verseny helyszíne Jászberény. Zolival a versenyt megelőző napon már megérkeztünk a helyszín közelébe. Az éjszakát a megszokottól eltérően sátorban! abszolváltuk. A sátorban alvás nem éppen a legmegfelelőbb egy verseny előtt de hát mit lehet tenni. Zoli barátom elvileg előző nap megnézte a buszok indulását a verseny központ felé. Mint kiderült a busz amit néztünk nem jár csak munka napokon. Mit lehet ilyenkor tenni? Hajnali 6 óra van és csak 2 óra múlva jön busz amivel nem érünk oda a rajthoz úgy, hogy be tudjunk előtte melegíteni meg a többi ilyenkor lezajló dolgot se tudjuk véghez vinni. Aztán felkapcsolódott a kis lámpa a fejünkben. Hát ez az. Stoppolni fogunk. A 4. autó fel is vett minket. A sofőr egy aranyos, szőke, kórházban dolgozó hölgy aki éppen munkába ment. Nélküle asszem ez a verseny nem nagyon jött volna össze! Mivel sikerült megérkeznünk a helyszínre (időben), volt időnk mindenre. Komótosan átvettük a rajtszámokat majd lepakoltunk a ruhatárban és indultunk melegíteni. Zoli úgy gondolta, hogy ő benevez a félmaraton egyéni versenyére is. Szóval ő hozta a váltó első részét ami kb. 9,5 km környéke volt (legalábbis a rendezők szerint). Engem és a többi váltózót egy busz vitt a váltó helyszínére. Fél óra múlva már ott is volt Zoli és mehettem a verseny abszolút első helyéért. Magamtól ugyan nem indultam volna el olyan nagyon erős tempóban de Zoli a 3. helyen futott az egyéniben és a váltók között az elsők voltunk. Ő mondta, hogy nyargaljak az első után és nyerjem meg az egész versenyt. Hát az első 2 km-em jó gyors is lett, de utol értem és lehagytam az elsőt. Innentől a felvezető bicós nekem mutatta az utat és meg csak futottam utána. Számomra a verseny egy beton úton kezdődött, de 2,5 km közelében letértünk erről. Innentől fogva egy erdőben futottunk a Zagyva mentén gyönyörű helyeken. Mivel sokkal gyorsabb voltam a mögöttem futóknál és pihentebb is ezért megengedhettem magamnak, hogy nézelődjek. Persze nagyon oda kellett figyelnem hova lépek mert sok kiálló gyökér és hirtelen kanyarok voltak az úton, sok kis emelkedővel tarkítva, amik eléggé meredekek voltak. Néhány tetején voltak emberek akik biztattak de mindig eléggé elcsodálkoztak amikor az emelkedő előtt 10 méterrel elkezdtem sprintelni, hogy utána azzal a lendülettel vissza álljak abba a tempóba amiben eddig is futottam. Az erdő után felmentünk egy gátra amin picit vissza kellett vennem a tempóból mert féltem, hogy kibicsaklik a bokám. Egysávos terep úton futottam, ami szűk volt és sok kis lyuk volt benne. Nem sokkal ez után kifutottam egy beton útra. Innen már nem volt messze a verseny vége. A bicós kísérő mellém sorolt és én valami különös oknál fogva vidáman elkezdtem vele beszélgetni. Ez először meglepte majd nevetésre késztette. Végül elég jót beszélgettünk 2 km-en keresztül.

A célban.

Aztán jött az utolsó km a városban és ott elkezdtem gyorsan futni. Az utolsó km 3 perc környéke lett. Célba érést követően még időm sem volt szusszanni már hívott is a szpíker egy gyors interjúra ahol Kende helyett elnevezett Endrének aminek nem különösebben örültem. Próbáltam ugyan elmagyarázni neki, hogy nem Endre hanem Kende de nem segített semmi, szóval Endre maradtam. Hát ez van... :)

Zoli 1:31-es félmaratonit futott ami nem rossz teljesítmény egy középtáv futótól. A félmaratoni váltó versenyt megnyertük.

A befutó utolsó pillanata.

A befutó érem. Ilyet sem sok helyen látni. Gyönyörű... :)

XXXI. Vértes Volán Tatai Minimarathon

Nem tudom kinek mit mond a tatai minimarathon de az tény, hogy ez az egyik legkeményebb versenyem immár 3 éve. Mivel ez volt a 3. minimarathonom Tatán ezért már ismertem a terepet, tudtam mire kell számítanom. Tavaly még nem voltam eléggé felkészülve erre a versenyre így akkor csak 59 perces időeredményt tudtam elérni. Idén viszont eléggé jó formában érkeztem meg. A versenyről és a pályáról leírok néhány fontosabb tudnivalót. Először is a versenyt a városban indítják ahol meg kell tenni 2 km-t és innen megyünk ki az Öreg-tóhoz, hogy azt is megkerüljük. Ezek után felfutunk a Cseke-tóhoz és azt is megkerülve érünk vissza a városba. Amire ide érünk persze már mindenki a halálán van de még 2 km hátra van! DE itt mindig ül egy öreg bácsi aki slaggal locsolja a haldokló futókat és ez valahogy mindig annyi erőt és felfrissülést ad, hogy még hajrázni is tudunk általában. Másodjára, a versenyen a levegő páratartalma mindig nagyon magas, a levegő hőmérséklete szintén (elvileg Tatán mindig melegebb van pár fokkal mint az ország többi pontján) A meteorológia szerint a verseny időpontjában 32 fok volt ami nem éppen a legkellemesebb futó idő.

Most már írok magáról a versenyről is. A rajt délután 4 óra. Én már bemelegítettem a többiekkel de a repülőzést (100 m sprintek)

Repülőzés...:)

éppen, hogy elkezdtem máris szól Bence, hogy álljunk be inkább a rajthoz mert már nagy a tömeg. Nem is tudunk előre menni de azért ott vagyunk kb. a 3. sorban. Elköszönök Emőkétől és már indul is a verseny. Az elején ugye megy mindig a rohanás amiből megpróbálok idén kimaradni mert tavaly nagyon elfáradtam a túl gyors kezdés miatt. Szépen beállok szélárnyékba és mindig keresem a megfelelő futót magam előtt. Látok néhány ismerős arcot, akikkel biztatjuk egymást majd  megyünk tovább. Miután kiérünk a tó mellé kezd egy kicsit szétszakadni a mezőny. Én beállok a korosztályomban második helyet megszerző srác mögé és csak utazok rajta.

Az első kör végén. Mintha nem is futnék.

Jön Bíró Károly Robi egy gyorsabb tempóban mint mi és elfut mellettünk. Persze a srác elmegy vele én viszont tudom, hogy most nem szabad még hősködni mert nem lesz erőm a végén. Okultam a tavalyi versenyemből és hagyom, hogy a srác teljesen elfáradjon. Szép lassan araszolok felfelé rá és a 10 km környékén utol is érem. Innentől kezdem felszedni az előnyömet, hogy a végén ne érjen majd utol. A Cseke-tóhoz vezető kisebb emelkedőn kezdek egy kicsit ólmosabban mozogni de nem vészesen. A tó körüli út fel van szórva kavicsokkal amik folyton kicsúsznak a lábunk alól így ott nem tudok gyorsítani és csak a tempót próbálom meg tartani. A tótól kiérve jön a slagos bácsi akinek köszönhetően elkezdek gyorsítani a végére.

A befutó.

Az utolsó pár 100 métert megnyomom, hogy azért jól nézzen ki valamelyest a befutóm de eléggé fáradt vagyok. A célban látom, hogy sokat javítottam tavalyhoz képest. Pontosabban majdnem 8 percet! Az idei időm: 52:16 lett. Korosztályos első és abszolút

11. helyen végeztem. A csapatunk amely: Richter Bence, Richter László, Miksa Zádor, Gedeon Zsolt és jómagam, összeállításban szerepelt a 100-200 év közötti kategória győztese lett és abszolút 3.!

A dobogón...

Ismét egy kiváló versenyt zárhattam. Remélem idén csak ilyen jó versenyeim lesznek mit eddig!

VI. Hegyifutó Magyar Bajnokság

Egy verseny és három arany érem. Szerintem ilyen nem sokszor adódik az életben. Én is kicsit meglepődtem, hogy így össze jött minden amit terveztem. 2014 Hegyifutó Országos bajnoksága olyan meglepetést tartogatott amire nem igazán számítottam. A versenyt Parádfürdő és a Kékestető között rendezték meg. 10.01 km volt a táv közel 900 m szintemelkedéssel. A rajt délelőtt 11-kor volt. A nap egyik legmelegebb szakaszában kellett futnunk ami erősen nehezített a dolgunkat. A BEAC-ból egy csapattal érkeztünk. Tagjai: Richter Bence, Bálint Zoltán és jómagam. Richter Laci pedig a seniorok között indult és ért el 4. helyezést. A rajtot követően az első km lankásan emelkedett és kb. 3:40-es volt. 5 km-ig elég jól futottam de sok kemény emelkedő volt és szinte semmi vagy csak pár méternyi lejtő. 5 km után volt egy nagy holtpontom. Szerencsére itt volt egy frissítő pont ahol ittam valami cukros lötyit és egy kis vizet. Itt ért utol a korosztályom 2. és 3. helyezettje. Innentől előttem futottak de soha nem volt nagyobb különbség mint 20 m. Végig kemény emelkedők amit nehezített a kidőlt fákon való átmászás és a sziklákon is nagyon kellett figyelni, hogy nem essek el. Természetesen szokásomhoz híven pofára is estem az egyik emelkedőnél kb. 8 km környékén. Szerencsére a mögöttem futó sporttárs gyorsan felrántott és lökött tovább, hogy fussak és érjem be a korosztályomat. Nagyon fáradt voltam de futni kellett és nem akartam újra 3. lenni mint tavaly mert tudtam, hogy sokkal jobb formában vagyok. Szerencsémre a 9. km után volt egy lankásan emelkedő rész ami az én terepem volt. Mivel síkon gyorsabb vagyok mind a két ellenfelemnél ezért szép lassan elkezdtem felmenni rájuk. Utol is értem őket és olyan lendülettel mentem előre, hogy le is hagytam őket. Szóval megint az első helyen voltam az 5. km óta először. Olyan nagy előnyt szereztem, hogy csak na, de ne rohanjunk előre hisz még nincs vége a versenynek. Jött a vége. Egy sípálya. Bitang nagy emelkedés és olyan zsibbadtság a lábaimban, hogy már futni sem tudtam csak támasztottam a térdemet és mentem előre a földet bámulva. Hallottam, hogy a 2. helyezett Cakó Bálintnak nagyon szurkolnak. Kiabálták neki, hogy fusson mert akár utol is érhet. Majd Zádor és Emőke kezdtek el kiabálni, hogy nyomjam mert utol fog érni Bálint. Ekkor utolsó erőmből elkezdtem futni. Nem tudom milyen tempóban de minden erőmet bele adtam. Persze már nem sok volt a tartalékaimból.

Az utolsó pár méter

Az utolsó pár méteren már úgy futottam, hogy nem is láttam semmit csak mozogtam mint egy robot. Őszintén szólva még soha nem volt ilyen kemény versenyem ahol ilyen erősen kellett küzdeni a korosztályommal. A 10.01 km 59:58 perc alatt fejeztem be ami épp, hogy csak 6 percen belüli átlagtempó. Bálint 1:00:07-el futott be mögöttem és a 3. helyezett Józsa Bence pedig 1:00:10-el. Innen is látszik, hogy 12 mp-en belül futottunk be mind a hárman, szóval nem sokon múlott az első helyezésem. Zádor a verseny végén így foglalta össze: "Az emberi tűrőképesség határait feszegettétek!" és milyen igaza van. Ha még kell futni mondjuk 100m-et én már akkor is össze esek. De nem ez a lényeg. Magyar ország U20-as hegyifutó bajnoka vagyok az-az én vagyok most a legjobb hegyifutó ebben a korosztályban Magyarországon. Csapatban is megnyertük a bajnokságot és a Futapest versenyében is első lettem a korosztályban. Szóval a 3 db aranyérem így jött össze.