2014. szeptember 6., szombat

VII. Zagyvamenti maraton

Sikerült még a nyár méltó befejezése képpen egy félmaratoni versenyen részt vennem. Ugyan nem futottam az egész távot végig mert Bálint Zoltán barátommal párban teljesítettük a 21 km-es távot.
Zolival, verseny előtt.
A verseny helyszíne Jászberény. Zolival a versenyt megelőző napon már megérkeztünk a helyszín közelébe. Az éjszakát a megszokottól eltérően sátorban! abszolváltuk. A sátorban alvás nem éppen a legmegfelelőbb egy verseny előtt de hát mit lehet tenni. Zoli barátom elvileg előző nap megnézte a buszok indulását a verseny központ felé. Mint kiderült a busz amit néztünk nem jár csak munka napokon. Mit lehet ilyenkor tenni? Hajnali 6 óra van és csak 2 óra múlva jön busz amivel nem érünk oda a rajthoz úgy, hogy be tudjunk előtte melegíteni meg a többi ilyenkor lezajló dolgot se tudjuk véghez vinni. Aztán felkapcsolódott a kis lámpa a fejünkben. Hát ez az. Stoppolni fogunk. A 4. autó fel is vett minket. A sofőr egy aranyos, szőke, kórházban dolgozó hölgy aki éppen munkába ment. Nélküle asszem ez a verseny nem nagyon jött volna össze! Mivel sikerült megérkeznünk a helyszínre (időben), volt időnk mindenre. Komótosan átvettük a rajtszámokat majd lepakoltunk a ruhatárban és indultunk melegíteni. Zoli úgy gondolta, hogy ő benevez a félmaraton egyéni versenyére is. Szóval ő hozta a váltó első részét ami kb. 9,5 km környéke volt (legalábbis a rendezők szerint). Engem és a többi váltózót egy busz vitt a váltó helyszínére. Fél óra múlva már ott is volt Zoli és mehettem a verseny abszolút első helyéért. Magamtól ugyan nem indultam volna el olyan nagyon erős tempóban de Zoli a 3. helyen futott az egyéniben és a váltók között az elsők voltunk. Ő mondta, hogy nyargaljak az első után és nyerjem meg az egész versenyt. Hát az első 2 km-em jó gyors is lett, de utol értem és lehagytam az elsőt. Innentől a felvezető bicós nekem mutatta az utat és meg csak futottam utána. Számomra a verseny egy beton úton kezdődött, de 2,5 km közelében letértünk erről. Innentől fogva egy erdőben futottunk a Zagyva mentén gyönyörű helyeken. Mivel sokkal gyorsabb voltam a mögöttem futóknál és pihentebb is ezért megengedhettem magamnak, hogy nézelődjek. Persze nagyon oda kellett figyelnem hova lépek mert sok kiálló gyökér és hirtelen kanyarok voltak az úton, sok kis emelkedővel tarkítva, amik eléggé meredekek voltak. Néhány tetején voltak emberek akik biztattak de mindig eléggé elcsodálkoztak amikor az emelkedő előtt 10 méterrel elkezdtem sprintelni, hogy utána azzal a lendülettel vissza álljak abba a tempóba amiben eddig is futottam. Az erdő után felmentünk egy gátra amin picit vissza kellett vennem a tempóból mert féltem, hogy kibicsaklik a bokám. Egysávos terep úton futottam, ami szűk volt és sok kis lyuk volt benne. Nem sokkal ez után kifutottam egy beton útra. Innen már nem volt messze a verseny vége. A bicós kísérő mellém sorolt és én valami különös oknál fogva vidáman elkezdtem vele beszélgetni. Ez először meglepte majd nevetésre késztette. Végül elég jót beszélgettünk 2 km-en keresztül.
A célban.
Aztán jött az utolsó km a városban és ott elkezdtem gyorsan futni. Az utolsó km 3 perc környéke lett. Célba érést követően még időm sem volt szusszanni már hívott is a szpíker egy gyors interjúra ahol Kende helyett elnevezett Endrének aminek nem különösebben örültem. Próbáltam ugyan elmagyarázni neki, hogy nem Endre hanem Kende de nem segített semmi, szóval Endre maradtam. Hát ez van... :)

Zoli 1:31-es félmaratonit futott ami nem rossz teljesítmény egy középtáv futótól. A félmaratoni váltó versenyt megnyertük.

A befutó utolsó pillanata.
A befutó érem. Ilyet sem sok helyen látni. Gyönyörű... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése