30. Telekom Vivicittá Félmaraton

Az idei tavaszi versenyszezonom, fő verseny volt a 30. jubileumi Vivicittá Félmaraton. Egész télen, az alapozás alatt erre a versenyre készültem. Már több előbbi beszámolómban is említettem, hogy itt fogom futni a tavaszi félmaratonomat. Erre a versenyre nagy reményekkel érkeztem. 75 percen belüli félmaratont szerettem volna futni. Ez sajnos nem jött össze. A rajt reggel 9 órakor volt. Előtte egy kocogósabb 20 perces bemelegítés.

Melegítés.

Majd a rajt előtt repülő futások. 9-kor megfújták a rajtot jelző dudákat és már futottunk is. A kezdés viszonylag gyors volt, de közel sem nagy száguldás. Még az első kilométer előtt fel kellett futnunk az Árpád hídra. Utána innen leereszkedve futottunk tovább a pesti oldalon a házak között. Kisebb emelkedők, éles kanyarok, fordító. Elérkeztünk az 5. kilométerhez, és itt kezdődtek a bajok. Éreztem, hogy valami nem jó a lábujjaimnál. Nem foglalkoztam vele futottam tovább, de pár kilométer múlva már kénytelen voltam vissza venni a tempómból mert éreztem, hogy nagyon fáj az egyik lábujjam. Itt már tudtam, hogy nem fogom elérni azt az időt amit szerettem volna. Először azt hittem, hogy csak vízhólyag, de nem volt ekkora szerencsém. Szóval futottam tovább és próbáltam kizárni a fájdalmat, ami nem jött össze. Össze szorítottam a fogaimat és megküzdöttem minden egyes lépéssel. Át a budai oldalra, majd vissza a pestire. Innentől kezdve az alsó rakparton végig, ahol kisebb szembeszéllel kellett megküzdenünk, egészen az Árpád hídig. Fel a hídra, majd ahol felfutottunk az elején, ott most le. A fájós bal lábammal, azt hittem, hogy nekem itt a verseny vége és 19 kilométernél fel fogom adni.

De aztán rájöttem, hogy már csak 2 kilométer és ha kell akkor azt le is sétálom, de beérek a célba akkor is. Szerencsére erre nem került sor, mert szépen befutottam. Az utolsó 2 km-en elkezdtem gyorsítani picit, hogy jobb időm legyen, de a remélt idő most nem jöhetett össze. A végén 13. lettem összesítettben és 01:17:10-es időt sikerült abszolválnom. Ugyan ez így is egyéni csúcs, és örülök is neki, de ez nem az amit szerettem volna futni. Viszont egy csöppet sem vagyok csalódott, mert most is tanultam valami újat. Ha van egy jó versenycipőm akkor még többet kell benne futni verseny előtt, mert ez lett belőle. Ugyan futottam a cipőben már a verseny előtt is, de akkor soha nem volt baj. Viszont most egy méretes vérhólyag nőtt a bal lábam 3. lábujjára. Sajnos ezzel most edzeni sem tudok, mert nagyon fáj, de remélem, hogy minél hamarabb elmúlik és újra pakolhatom a kilométereket a lábamba. 

Rajtnál.