SALOMON HERVIS CITYTRAIL BUDAPEST Futónap

Idén egy új kezdeményezésen alapuló edzések kezdődtek el, amelyeket a Salomon és a Hervis cégek támogatnak. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően meg is rendezték az első futóversenyüket is, amelyen több számban indulhattak a résztvevők. Volt 4,5 km, 9km gyerekfutás, családi futás és az a szám, amelyen én is részt vettem: a lépcsőfutás. Nos, erről annyit kell tudni, hogy az egész verseny a Gellért hegyen lett megrendezve és annak környékén. A lépcsőfutás a Gellért hegyen található játszótértől indult és a citadellánál ért véget. Én az utolsó rajtolók egyike voltam, mivel szakaszosan rajtoltunk. Kb. 1 perc volt az indulók között.

Már az előzőleg megrendezett versenyekre is kinéztem, mert volt pár ismerősöm, akinek kijöttem szurkolni. Aztán jött egy gyorsabb bemelegítés, mivel ez egy rövid verseny, ezért csak 10 perc gyorsabb futást és pár repülőt (50-100m sprint) csináltam. Miután ezzel megvoltam elkezdtem azon agyalni, hogy vajon mennyire fogok elzsibbadni, besavasodni. Hát a végére teljesen elzsibbadtam.

Az utolsó lépcsőfokon pedig a savasodás és a zsibbadtság olyan nagymértékű volt, hogy el is estem. Sikeresen összekarcoltam a térdem és a könyökömet, sajnos ezzel a produkciómmal vagy 3 másodpercet veszítettem. A pontos helyezésemet nem tudom, de ezt a hiányosságot azonnal pótolom, mihelyst a rendezők kiteszik őket a nyilvánosság elé.  

Rajt előtt.

30th World Mountain Running Championships

Csodás a táj Massában.

Életemben másodszor húztam magamra a magyar válogatott mezét és vettem részt a Hegyifutó Világbajnokságon. Sajnos most nem jött össze, amit vártam magamtól, de ezt majd később. A helyszín Olaszország, azon belül is Cassette di Massa.

A szállásunk közvetlenül a tenger partján volt, csodás helyen. A hotel mögött pedig hatalmas hegyek láthatóak. A hoteltól kb. 3 perc sétára van a fő út, ahová érkeztek értünk a buszok és ahová vissza is hoztak minket, amikor kellett. Első nap az utazással telt el. Estére értünk a helyszínre, és elmentünk akkreditálni. Utána elfoglaltuk a szállást és bementünk fürdeni a tengerbe. Itt még csak tüsszögtem, és egész nap fújtam az orromat. Másnap reggel, amikor felkeltem, már éreztem, hogy valami nem stimmel. Gyors lázmérés és igazam is lett. Megbetegedtem, pont a verseny előtti napon! Pont amikor  elég jó formába kerülök a versenyre, jön egy betegség, ami szétrobbantja a terveimet. Hát kicsit sem voltam ideges!(Ironikusan.) Bevettem gyógyszert, ami nincs a dopping listán, és lehúztam a lázamat. Mindezek után elmentünk a pályára bejárni azt. Mondanom sem kell, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejemben, amikor láttam a pályát, és tudtam, hogy mindezt betegen kell majd futnom. Hát nem voltam éppen boldog. Na sebaj, gondoltam, majdcsak kihúzom valahogy, a lényeg az, hogy ne legyek utolsó, ez meg már csak össze jön. A pályabejárás után visszatértünk a szállásra, és elkezdtünk készülődni a megnyitó ceremóniára. Igazi olasz hangulat volt. Mindenhol az atlétákat ünneplő tömeg. Az ablakokból is nézők bámulták a sok futót.

 A közel 1 órás megnyitó ünnepség zárásaként még az olaszok tartottak egy zászló dobálós bemutatót is, ami nagy tetszést aratott. Ezek után visszatérés a szállásra, és vártuk, hogy ki lesz az a kettő ember a válogatottból, akinek doppingvizsgálatra kell mennie. Nem sokára ki is derült, hogy Szabó Sanyi és Merényi Timi lesznek azok, hiszen őket ismeri már a világszövetség, mivel ők sokat járnak a Hegyifutó Világkupákra. Míg ők elmentek doppingra, mi pihentünk. Másnap reggel korán kelés és indulás a starthoz. A buszok elvittek egészen Cassette-ig, ahol a rajtunk volt. Tudtam, hogy nem fogom nagyon nyomni az elejét, mivel attól csak rosszabb leszek. Így is sokat kellett küzdenem a betegséggel futás közben. A rajtunk 10 órakor volt. Már bent álltunk a rajtnál és izgatottan vártuk, hogy eldördüljön a rajtpisztoly, amikor az el is dördült, de kétszer is, 3 perccel az kiírt rajt előtt. Senki sem értette mi történt amikor a szpíker bemondta, hogy csak próbalövés.

Rajt előtt.

Hát igazán szólhatott volna előre. Pár perc múlva újra eldördült a pisztoly, de ezúttal a rendes rajt kezdődött. Az első pár száz méter lejtő volt, ahol mindenki, úgy futott mint a nyúl. Én picit lemaradva követtem a mezőnyt, mert már ott éreztem, hogy ez nem lesz így rendben. A lejtő után jött egy jó pár kilométernyi lépcsőzés, ahol elkezdtem feljebb araszolni, pár futót megelőztem. Kisebb lejtőket követően egy sziklamászás következett, ahol sikeresen elvágtam a kezem, és az egyik ujjamat is. Sőt, a hajgumim is elszakadt! Na, gondoltam, a betegség mellé még ez hiányzott. Kiértünk a márványbánya bejáratához, ami egy lejtővel kezdődött. Itt még feljebb tudtam kerülni, de amire ide értem, már magas lázam volt, és elmosódott előttem a pálya, a fejem lüktetett és szédültem, már tudtam, hogy csak pár km. van hátra.

A bányában.

Több emelkedőt követően bementünk egy alagútba. Itt a hűvös levegő és a frissítés kicsit rendbe rakott (persze nem teljesen). Miután innen kiértem, jött egy újabb lejtő, és sikerült feljebb kapaszkodnom a kanadai srácra, aki előttem ment. A magyarok szóltak, hogy ne hajtsam túlságosan, mert nagyon meredek a vége is, inkább oda tartogassam a maradék erőmet. Csak hát már nem volt maradék erőm, így ahol tudtam, futottam, és megpróbáltam nem elájulni. Láttam, hogy a kanadai nagyon fáradtan mozog és sikerült utol érnem. Miután megelőztem, kezdtem új erőt kapni valahonnan, és futottam a 100 méterrel előttem lévő belga srác után, akit az utolsó kanyarban meg is előztem. Ő úgy próbálta ezt kivédeni, hogy vissza húzott a trikómnál fogva, de az egyik olasz szurkoló leütötte a kezét rólam, és tovább lökött engem fölfelé. Itt hozzá kell tenni, hogy még egy olyan nemzet, aki így szurkol, nincsen.

Hegyen felfelé.

Végig nagy hangulat és csomó ember. Az utolsó pár száz méteren igazi Tour de France élményem volt, amikor csomó ember van, és nem ott mész ahol akarsz, hanem ahol tudsz. A célba érést követően megtudtam, hogy a 64. helyen végeztem a 77 indulóból. Hát, lehetett volna jobb is, de legalább nem utolsó lettem. Még oda jött a belga bocsánatot kérni, aztán levánszorogtam az orvoshoz, és mondtam, hogy 2 napja lázas vagyok, csináljon velem valamit, mert nagyon rosszul vagyok. Megmérte a lázamat, ami 39.8 volt. Mondta is, hogy szerencsém van, mert nem állt le a szívem. 3/4 órán keresztül jegeltek, és csak akkor engedtek ki, amikor már hőemelkedésem is alig volt. A verseny után bevártuk a többieket, és lementünk a szállásra. Itt pihenő, és utána este a bankett és az a győztesek ünneplése volt a program. A banketten kajálás és az éjszakai bulizás megtervezése után visszatértünk a szállásra, és elkezdtük az esténket. Én egy adag lázcsillapítóval... Másnap pedig egész napos utazás és este későn már újra itthon.

VII. Zagyvamenti maraton

Sikerült még a nyár méltó befejezése képpen egy félmaratoni versenyen részt vennem. Ugyan nem futottam az egész távot végig mert Bálint Zoltán barátommal párban teljesítettük a 21 km-es távot.

Zolival, verseny előtt.

A verseny helyszíne Jászberény. Zolival a versenyt megelőző napon már megérkeztünk a helyszín közelébe. Az éjszakát a megszokottól eltérően sátorban! abszolváltuk. A sátorban alvás nem éppen a legmegfelelőbb egy verseny előtt de hát mit lehet tenni. Zoli barátom elvileg előző nap megnézte a buszok indulását a verseny központ felé. Mint kiderült a busz amit néztünk nem jár csak munka napokon. Mit lehet ilyenkor tenni? Hajnali 6 óra van és csak 2 óra múlva jön busz amivel nem érünk oda a rajthoz úgy, hogy be tudjunk előtte melegíteni meg a többi ilyenkor lezajló dolgot se tudjuk véghez vinni. Aztán felkapcsolódott a kis lámpa a fejünkben. Hát ez az. Stoppolni fogunk. A 4. autó fel is vett minket. A sofőr egy aranyos, szőke, kórházban dolgozó hölgy aki éppen munkába ment. Nélküle asszem ez a verseny nem nagyon jött volna össze! Mivel sikerült megérkeznünk a helyszínre (időben), volt időnk mindenre. Komótosan átvettük a rajtszámokat majd lepakoltunk a ruhatárban és indultunk melegíteni. Zoli úgy gondolta, hogy ő benevez a félmaraton egyéni versenyére is. Szóval ő hozta a váltó első részét ami kb. 9,5 km környéke volt (legalábbis a rendezők szerint). Engem és a többi váltózót egy busz vitt a váltó helyszínére. Fél óra múlva már ott is volt Zoli és mehettem a verseny abszolút első helyéért. Magamtól ugyan nem indultam volna el olyan nagyon erős tempóban de Zoli a 3. helyen futott az egyéniben és a váltók között az elsők voltunk. Ő mondta, hogy nyargaljak az első után és nyerjem meg az egész versenyt. Hát az első 2 km-em jó gyors is lett, de utol értem és lehagytam az elsőt. Innentől a felvezető bicós nekem mutatta az utat és meg csak futottam utána. Számomra a verseny egy beton úton kezdődött, de 2,5 km közelében letértünk erről. Innentől fogva egy erdőben futottunk a Zagyva mentén gyönyörű helyeken. Mivel sokkal gyorsabb voltam a mögöttem futóknál és pihentebb is ezért megengedhettem magamnak, hogy nézelődjek. Persze nagyon oda kellett figyelnem hova lépek mert sok kiálló gyökér és hirtelen kanyarok voltak az úton, sok kis emelkedővel tarkítva, amik eléggé meredekek voltak. Néhány tetején voltak emberek akik biztattak de mindig eléggé elcsodálkoztak amikor az emelkedő előtt 10 méterrel elkezdtem sprintelni, hogy utána azzal a lendülettel vissza álljak abba a tempóba amiben eddig is futottam. Az erdő után felmentünk egy gátra amin picit vissza kellett vennem a tempóból mert féltem, hogy kibicsaklik a bokám. Egysávos terep úton futottam, ami szűk volt és sok kis lyuk volt benne. Nem sokkal ez után kifutottam egy beton útra. Innen már nem volt messze a verseny vége. A bicós kísérő mellém sorolt és én valami különös oknál fogva vidáman elkezdtem vele beszélgetni. Ez először meglepte majd nevetésre késztette. Végül elég jót beszélgettünk 2 km-en keresztül.

A célban.

Aztán jött az utolsó km a városban és ott elkezdtem gyorsan futni. Az utolsó km 3 perc környéke lett. Célba érést követően még időm sem volt szusszanni már hívott is a szpíker egy gyors interjúra ahol Kende helyett elnevezett Endrének aminek nem különösebben örültem. Próbáltam ugyan elmagyarázni neki, hogy nem Endre hanem Kende de nem segített semmi, szóval Endre maradtam. Hát ez van... :)

Zoli 1:31-es félmaratonit futott ami nem rossz teljesítmény egy középtáv futótól. A félmaratoni váltó versenyt megnyertük.

A befutó utolsó pillanata.

A befutó érem. Ilyet sem sok helyen látni. Gyönyörű... :)

XXXI. Vértes Volán Tatai Minimarathon

Nem tudom kinek mit mond a tatai minimarathon de az tény, hogy ez az egyik legkeményebb versenyem immár 3 éve. Mivel ez volt a 3. minimarathonom Tatán ezért már ismertem a terepet, tudtam mire kell számítanom. Tavaly még nem voltam eléggé felkészülve erre a versenyre így akkor csak 59 perces időeredményt tudtam elérni. Idén viszont eléggé jó formában érkeztem meg. A versenyről és a pályáról leírok néhány fontosabb tudnivalót. Először is a versenyt a városban indítják ahol meg kell tenni 2 km-t és innen megyünk ki az Öreg-tóhoz, hogy azt is megkerüljük. Ezek után felfutunk a Cseke-tóhoz és azt is megkerülve érünk vissza a városba. Amire ide érünk persze már mindenki a halálán van de még 2 km hátra van! DE itt mindig ül egy öreg bácsi aki slaggal locsolja a haldokló futókat és ez valahogy mindig annyi erőt és felfrissülést ad, hogy még hajrázni is tudunk általában. Másodjára, a versenyen a levegő páratartalma mindig nagyon magas, a levegő hőmérséklete szintén (elvileg Tatán mindig melegebb van pár fokkal mint az ország többi pontján) A meteorológia szerint a verseny időpontjában 32 fok volt ami nem éppen a legkellemesebb futó idő.

Most már írok magáról a versenyről is. A rajt délután 4 óra. Én már bemelegítettem a többiekkel de a repülőzést (100 m sprintek)

Repülőzés...:)

éppen, hogy elkezdtem máris szól Bence, hogy álljunk be inkább a rajthoz mert már nagy a tömeg. Nem is tudunk előre menni de azért ott vagyunk kb. a 3. sorban. Elköszönök Emőkétől és már indul is a verseny. Az elején ugye megy mindig a rohanás amiből megpróbálok idén kimaradni mert tavaly nagyon elfáradtam a túl gyors kezdés miatt. Szépen beállok szélárnyékba és mindig keresem a megfelelő futót magam előtt. Látok néhány ismerős arcot, akikkel biztatjuk egymást majd  megyünk tovább. Miután kiérünk a tó mellé kezd egy kicsit szétszakadni a mezőny. Én beállok a korosztályomban második helyet megszerző srác mögé és csak utazok rajta.

Az első kör végén. Mintha nem is futnék.

Jön Bíró Károly Robi egy gyorsabb tempóban mint mi és elfut mellettünk. Persze a srác elmegy vele én viszont tudom, hogy most nem szabad még hősködni mert nem lesz erőm a végén. Okultam a tavalyi versenyemből és hagyom, hogy a srác teljesen elfáradjon. Szép lassan araszolok felfelé rá és a 10 km környékén utol is érem. Innentől kezdem felszedni az előnyömet, hogy a végén ne érjen majd utol. A Cseke-tóhoz vezető kisebb emelkedőn kezdek egy kicsit ólmosabban mozogni de nem vészesen. A tó körüli út fel van szórva kavicsokkal amik folyton kicsúsznak a lábunk alól így ott nem tudok gyorsítani és csak a tempót próbálom meg tartani. A tótól kiérve jön a slagos bácsi akinek köszönhetően elkezdek gyorsítani a végére.

A befutó.

Az utolsó pár 100 métert megnyomom, hogy azért jól nézzen ki valamelyest a befutóm de eléggé fáradt vagyok. A célban látom, hogy sokat javítottam tavalyhoz képest. Pontosabban majdnem 8 percet! Az idei időm: 52:16 lett. Korosztályos első és abszolút

11. helyen végeztem. A csapatunk amely: Richter Bence, Richter László, Miksa Zádor, Gedeon Zsolt és jómagam, összeállításban szerepelt a 100-200 év közötti kategória győztese lett és abszolút 3.!

A dobogón...

Ismét egy kiváló versenyt zárhattam. Remélem idén csak ilyen jó versenyeim lesznek mit eddig!

VI. Hegyifutó Magyar Bajnokság

Egy verseny és három arany érem. Szerintem ilyen nem sokszor adódik az életben. Én is kicsit meglepődtem, hogy így össze jött minden amit terveztem. 2014 Hegyifutó Országos bajnoksága olyan meglepetést tartogatott amire nem igazán számítottam. A versenyt Parádfürdő és a Kékestető között rendezték meg. 10.01 km volt a táv közel 900 m szintemelkedéssel. A rajt délelőtt 11-kor volt. A nap egyik legmelegebb szakaszában kellett futnunk ami erősen nehezített a dolgunkat. A BEAC-ból egy csapattal érkeztünk. Tagjai: Richter Bence, Bálint Zoltán és jómagam. Richter Laci pedig a seniorok között indult és ért el 4. helyezést. A rajtot követően az első km lankásan emelkedett és kb. 3:40-es volt. 5 km-ig elég jól futottam de sok kemény emelkedő volt és szinte semmi vagy csak pár méternyi lejtő. 5 km után volt egy nagy holtpontom. Szerencsére itt volt egy frissítő pont ahol ittam valami cukros lötyit és egy kis vizet. Itt ért utol a korosztályom 2. és 3. helyezettje. Innentől előttem futottak de soha nem volt nagyobb különbség mint 20 m. Végig kemény emelkedők amit nehezített a kidőlt fákon való átmászás és a sziklákon is nagyon kellett figyelni, hogy nem essek el. Természetesen szokásomhoz híven pofára is estem az egyik emelkedőnél kb. 8 km környékén. Szerencsére a mögöttem futó sporttárs gyorsan felrántott és lökött tovább, hogy fussak és érjem be a korosztályomat. Nagyon fáradt voltam de futni kellett és nem akartam újra 3. lenni mint tavaly mert tudtam, hogy sokkal jobb formában vagyok. Szerencsémre a 9. km után volt egy lankásan emelkedő rész ami az én terepem volt. Mivel síkon gyorsabb vagyok mind a két ellenfelemnél ezért szép lassan elkezdtem felmenni rájuk. Utol is értem őket és olyan lendülettel mentem előre, hogy le is hagytam őket. Szóval megint az első helyen voltam az 5. km óta először. Olyan nagy előnyt szereztem, hogy csak na, de ne rohanjunk előre hisz még nincs vége a versenynek. Jött a vége. Egy sípálya. Bitang nagy emelkedés és olyan zsibbadtság a lábaimban, hogy már futni sem tudtam csak támasztottam a térdemet és mentem előre a földet bámulva. Hallottam, hogy a 2. helyezett Cakó Bálintnak nagyon szurkolnak. Kiabálták neki, hogy fusson mert akár utol is érhet. Majd Zádor és Emőke kezdtek el kiabálni, hogy nyomjam mert utol fog érni Bálint. Ekkor utolsó erőmből elkezdtem futni. Nem tudom milyen tempóban de minden erőmet bele adtam. Persze már nem sok volt a tartalékaimból.

Az utolsó pár méter

Az utolsó pár méteren már úgy futottam, hogy nem is láttam semmit csak mozogtam mint egy robot. Őszintén szólva még soha nem volt ilyen kemény versenyem ahol ilyen erősen kellett küzdeni a korosztályommal. A 10.01 km 59:58 perc alatt fejeztem be ami épp, hogy csak 6 percen belüli átlagtempó. Bálint 1:00:07-el futott be mögöttem és a 3. helyezett Józsa Bence pedig 1:00:10-el. Innen is látszik, hogy 12 mp-en belül futottunk be mind a hárman, szóval nem sokon múlott az első helyezésem. Zádor a verseny végén így foglalta össze: "Az emberi tűrőképesség határait feszegettétek!" és milyen igaza van. Ha még kell futni mondjuk 100m-et én már akkor is össze esek. De nem ez a lényeg. Magyar ország U20-as hegyifutó bajnoka vagyok az-az én vagyok most a legjobb hegyifutó ebben a korosztályban Magyarországon. Csapatban is megnyertük a bajnokságot és a Futapest versenyében is első lettem a korosztályban. Szóval a 3 db aranyérem így jött össze.

5000m-es Junior Országos Bajnokság

Életem első igazi pálya versenye. Egyből egy rossz tapasztalat sajnos. Magamhoz képest nagyon jó formában érkeztem Debrecenbe. Szombaton utaztunk a BEAC juniorjaival és utánpótlás korúakkal ide versenyezni. Szinte mindenki kiváló versenyt tudhatott maga mögött. Az én számom volt az utolsó. Vasárnap 17:25-re volt kiírva a rajtunk. Én már egy órája melegítettem. Picit izgultam, hogyan fog sikerülni a verseny. Tudtam, hogy 16 percen belül mindenképpen futom az 5km-et. 17 órakor be csekkoltam A Call Roomba és utána még nyújtottam egy bő 10 percet. Láttam elrajtolni az U23-as mezőnyt akik előttünk futottak 20 perccel. Miután elrajtoltak elkezdtem repülőket futni, hogy felpörögjek a versenyre. Kiválóan mozogtam noha egy picit kiszáradt a szám. 17:25-kor felálltunk a rajthoz és a startpisztoly eldördülésével elkezdődött a rohanás a pozíciókért. Én a hatodik legjobbként álltam a mezőnyben és ezt a pozíciót tartottam is. Az első km 3:05-ös lett. Nem éreztem magam fáradtnak miatta, a lábaim mozogtak és még nem zsibbadtak el. A második km-t 3:10-re futottam mert féltem, hogy a kezdeti gyorsaság miatt nem lesz erőm a végére. Bár itt még csak nem is lihegtem. 2800m előtt jártunk egy picivel amikor megtörtént a baj. Hárman voltunk egy bolyban és én vittem éppen a tempót. A mögöttem futó srác jelezte, hogy feljönne vezetni. Én picit lassítottam ő pedig felment előre. Amint felért egy nagy tempó váltás történt, de nem gyorsultunk hanem nagyon befékezett én pedig ráfutottam hátulról. Picit össze ért a bokámmal a szöges cipője ami fel is karistolta a lábamat. Ez kicsit meglepett és kiestem az egyensúlyomból. Megdőltem oldalra s ráléptem a pálya szegélyére. Innen még először vissza küzdöttem  magam de a mellettem futó srácra kezdtem el dőlni a hirtelen mozdulatoktól amivel a pályán próbáltam tartani magamat. Ő pedig ösztönösen kitartott a bal kezével. Ez megint kibillentett és telibe a szegélyre léptem. Kiment a bokám és meghúzódott a combom. Természetesen ki is estem a pályáról mert hirtelen nem tudta megtartani a testsúlyomat a bal lábam. Össze szedtek a pálya széléről. Az orvos átmozgatta a bokámat és megmasszírozta a combomat. Szóval így ért véget életem első 5000m-es OB-ja. Lehetett volna jobb is de hát kell a negatív esemény is amiből lehet erőt meríteni a következő ilyen megmérettetésre! 

Végül szerencsémre csak 2 napot kellett kihagynom mert nem volt súlyos egyik sérülés sem és már újra tudok edzeni. Készülök a következő megmérettetésre a 75 percen belüli félmaratonra teljes erőből!

21. K&H mozdulj! maratonváltó

Idén is rajthoz álltam a K&H-n, pontosabban csak a váltózónába álltam és vártam a váltóbotot. Már 2 éve mindig részt veszek ezen az eseményen. 2012 egyéniben futottam itt félmaratont, még a rakparton, tavaly (2013-ban) pedig egy 3x2 km-es BEAC-os váltóval mentem és egy 6x7 km-es váltót is futottam utána amivel a 2. helyet szereztük meg. Most pedig sikerült össze állítani úgy egy BEAC-os maratonváltót (6x7 km), hogy a legfiatalabb korosztályba kerüljünk ahol esélyünk is van az első helyre. A váltó tagjai (sorrendben, ahogy futottunk): Bálint Zoltán(26:44); Richter Bence(27:26); Göllény Zsombor(26:58); Pávó János(27:19); Ferenc Kata(26:35); Miksa Kende(25:41). A maratoni időnk 2:40:46 lett amivel abszolút 5-ként érkeztünk és korosztályos bajnokként! Már az első körben látszott, hogy nagy fölénnyel érkezünk a többi korosztályos csapathoz képest és ezt az előnyt végig szépen növelni tudtuk. A 2. és a 3. helyen végző csapatok vívtak egy kisebb csatát a pozíciókért de a tavalyi 2. helyezett csapat aminek én is tagja voltam 2013-ban ismét elfogta azt a 2. helyet. A 3. helyezett pedig egy a szintén BEAC-os futókból össze álló csapat volt akik az ifjúságot képviselték nálunk.

Nos, egy kicsit a versenyről. Ugye én a 6. ember voltam ebben a váltóban. Nekem az volt a dolgom, hogy ha van ellenfél előttünk akkor utol érjem és megelőzzem. De mivel csapattársaim már eléggé bebiztosították az első helyet így nekem nem maradt más dolgom minthogy végig fussam és élvezzem a versenyt. Viszonylag erősen kezdtem de hamar rájöttem, hogy felesleges gyorsabban mennem ezért 2 km után vissza is vettem és tartogattam a végére, hogy ott jól nézzen ki amikor gyorsan érkezek meg a célba. Kicsit ugyan megijedtem amikor csak a 4. km környékén csatlakozott hozzám a bicós kísérő, ugyanis azt hittem, hogy valamelyik csapat a korosztályban megelőzött minket. Bicós kísérő azoknak a csapatoknak járt akik valamilyen versenyszámban, korosztályban az első helyen álltak. Minden előttem futó csapattag mondta, hogy lesz egy kísérőm, és láss csodát lett is csak nem az elején. Láttam magam előtt egy másik váltót akiből az éppen akkor futó tagját is bicós kísérte. Kitűztem célnak, hogy megelőzöm a végéig és hát 6 km környékén ez sikerült is. Az egész verseny egy örömfutás volt, hiszen az eredményt hatan értük el és egymásért kellett versenyezni és nem magunkért! Nagy gratula minden célba érkezőnek és természetesen az Etyeki Futók Egyesületének is hiszen szuper idővel értek célba és teljesítették az egyéni félmaratont illetve a maratonváltót is!

XII. kerületi (hegyvidéki) mezeifutó bajnokság

Már tavaly is elindultam ezen a versenyem és meg is fogadtam, hogy soha többé nem fogok indulni. Elírták az életkorom, kizártak az egyéni versenyből, elírták a nevem stb., sorolhatnám még a negatívumokat de igazából lényegtelen mert újra elindultam. Persze amikor először rendezték akkor elhalasztották így mostanra került az időpont. A tanáraim szóltak, hogy kéne menni és futni egyet. Hát az elején próbáltam kibúvót találni, de aztán beadtam a derekamat és felmentem a Normafára versenyezni. Persze az én rajtom elvileg 16:15-kor lett volna ami nem baj hiszen pont oda érek edzésre. DE mivel csak 16:45 után rajtoltunk így az edzésről is késtem egy órát. Na sebaj ha már fent vagyok le is futom. Csapatot persze nem tudott össze szedni a suli ezért csak egyéniben nyomtuk ketten Barnabással aki az egyel fiatalabb korosztályt nyeret meg úgy, hogy kb. a táv 3/4-nél vette át a vezetést és onnan vert kb. 100-200 métert a másodikra. Én már az elején gyorsan kezdtem, gondoltam így hamar tisztázódnak az erő viszonyok és tudni fogom kire kell oda figyelni. Hát az elején elindult egy focista srác, de nem bírta sokáig és 400m után kiállt. Nekem viszont megadta a kezdő tempót amivel a mezőny többi része jócskán elmaradt mögöttem. Innentől csak arra figyeltem, hogy a tempóm viszonylag egyenletes maradjon és élvezzem a futást ne kelljen erőlködnöm. A táv közel-távol 3km volt amit 9:32-es idővel fejeztem be ami azért is érdekes mert egyáltalán nem fárasztott el ez a tempó, pedig voltak emelkedők a pályában hiszen Normafán volt a verseny. A nap folyamán senki nem tudott 10 percen belül futni és a másodikra is rávertem kb. 500 métert, szóval összességében nem volt egy hű-de-nagyon-rossz verseny és nem is volt a legjobb. Edzésnek jó volt, éreztem ezt, hogy a tempót ha kell tudtam volna fokozni és ezt a tempót még tartani is jó pár km-ig.

9. E.ON Mitte Kassel Marathon

Kassel félmaraton. Németország majdnem mértani közepén egy „kis” város Kassel, ahol immár 9. alkalommal lett megrendezve a több betétszámból álló maraton. Az egyik betétszám a félmaraton volt a amin a BEAC-ból ketten indultunk el. Richter Bence és jómagam (Miksa Kende).

Bence és Én a verseny után.

Csütörtök reggel indultunk a Keleti pályaudvarról és estére érkeztünk Kasselbe, Müncheni átszállással. Keresztanyukámnál laktunk, aki fiával és élettársával él Kasselben így ő hívott meg minket versenyezni hozzájuk. Pénteken egész napos városnézés. Közben egy kis átmozgatás, hogy azért ne merevedjünk le teljesen a verseny napjára. Kassel gyönyörű város. Sok régi épület, amik a bombázások alatt megmaradtak és a régi paloták az ott élő főúré voltak valamikor. Szombaton egy grill parti keresztanyámék nyaralójában, ami szintén Kasselben van. Majd még egy kis esti átmozgatásos városnézős kocogás és lelkileg készülés a másnapi versenyre. Bencének ez volt élete első félmaratoni versenye így hát ő még nem tudta mire lesz képes ezen az ismeretlen pályán. Ugyan előtte nap átnéztük a pálya egyes részeit, de nem gondoltuk volna a villamosból vagy buszból nézve, hogy ennyire kemény legyen majd a verseny. Kisebb emelkedőket diagnosztizáltunk, de nem tűnt erősnek a pálya. Másnap reggel 8:30-kor rajt így már 6-kor ébren voltunk és készülődtünk a versenyre. Gyors reggeli és kocogás ki a starthoz, ami a céltól kb. 200-300 méterre volt. Ez a kocogás pont elég is volt a melegítés első részéhez. Nyújtás és repülőzés után beálltunk a rajthoz. A rajt után felálltam az élbolyba és próbáltam tartani a tempójukat ameddig tudtam.

Csatlakozás az élmezőnyhöz.

Bence, ha jól tudom a második bollyal jött. Kb. 10 kilométer környékén maradtam le az éltől, ahol jött az első komolyabb emelkedő. Innentől fogva lelassultam és lemaradtam, ha nem is sokkal, csak 5 percet kaptam a végén. Nos, hát itt beálltam a 6. helyre bár előtte még megelőztem egy embert így lett meg az abszolút 6. hely a végén. Bár a végén még a közelemben volt a 7. és 8. helyezett, de volt egy bő 20-30 méter előnyöm és a hajrám is gyorsabb volt így hát első külföldiként és az addigi legfiatalabbként érkeztem a célba. Az időm 01:18:04 lett, Bence pedig 01:23:12 és 23. lett! Én korosztályos bajnok Bence pedig 3.! Innentől fogva egész napos lazulás következett és másnap megint korán kelés és utazás haza.

V. Etyek-New York Vesszőfutás

Végre egy kiváló hazai verseny amelyen igen szép eredményt sikerült szereznem. A szervezés nálam kiválóra vizsgázott és a verseny rendezése, lebonyolítása mind-mind csodás volt (persze és beláttam a kulisszák mögé így tudom menyi fejfájást okozott a rendezőknek a szervezés néha!). Nos ez a verseny egy április 26-ai napon volt Etyeken. Kicsit hideg reggel, majd borongós, felhős délelőtt. A pályáról tudtam, hogy igen nagy a sár így-hát a terep cipőmet húztam, hozzátenném, hogy senkinek nem volt igazi terepcipője a mezőnyben így ez is jelentősen hozzásegített az eredmények elérésében. Nézzük magát a verseny. Reggel korán kelés, gyors reggeli, öltözés, Emőkével egyeztetés és indulás a foci pályához ami a verseny központja immár második éve. Rajtszám átvétel csapattársaknak, barátnőnek meg magamnak, itt volt egy kis negatívum ugyanis elkeverték a nevezésemet és csak a gyors ottani speciális esetként kaptam rajtszámot.

Zsomborral a rajtszám átvétel után.

Ez ugyan nem zavart a lényeg az volt, hogy versenyezhetek hazai pályán, hazai közönség előtt is. Alapos bemelegítés (amit sokan nem tartanak be, pedig megéri) ami nálam 20 perc kocogás, nyújtás, masszírozás, melegítő krémmel való bekenés és repülőzésből (8-10 db 100m sprint) áll. Ez kb. 1 órát vesz igénybe és ezért is hagyják ki sokan. A rajtot követően felálltam az élre.

A rajt...

Ugyan itt még voltak mellettem kisebb srácok akik jól megalapozták a kezdő tempómat így egy jó első kilométerrel már volt a második helyezett előtt egy jó 50-100 méter előnyöm. Itt kezdődtek az első emelkedők amiket meglepően jól futottam meg, nem sokat lassulva az első 1000 méterhez képest. Aztán párszor hátra nézem mi hír a mezőnnyel. Nem volt a közelemben senki így hát vissza vettem a tempóból, hogy a végén majd jól nézzek ki, hogy gyorsan futok be a célba még frissen és nem hulla fáradtan. A filmstúdióba vezető felfelén értem utol a a félmaratonosok végét.

A New York utcában

Majd innentől kezdve végig előzgettem őket egészen az elágazásig ahol ők jobbra én balra futottam tovább. Ettől a balkanyartól kezdve jöttek az igazi megpróbáltatások hiszen itt már akkor volt a sár, hogy néhol bokáig süllyedtem benne. Itt tenném hozzá, hogy áldottam az eszem a terepcipő miatt. Aztán már tudtam, hogy nem sok van hátra. Még egy emelkedő de utána sok lejtő és a végén egy kisebb dombocskára kell még felmászni. Még egyszer hátra néztem van e a közelemben ellenfél de mivel nem volt már nem féltettem a győzelmemet, teszem hozzá az első abszolút győzelmem Etyeken. Tavaly csak harmadik voltam és korosztályos első. Innen már hamar a célba értem ahol már nagy volt a hangulat pár gratuláció után meg egy kis levezetést követően eredményhirdetés következett ahol a BEAC-os futók szinte minden távról hoztak el helyezést. Göllény Zsombor 3km-en lett bajnok, Richter Laci félmaratoni bajnok, Geréb Gábor félmaratoni harmadik helyezett és jómagam, 12,7km-es bajnok. Szóval ez a verseny nálam idén megint nagyon jól vizsgázott és remélem jövőre ugyan ezen a színvonalon, talán kicsit szárazabb pályán megint megrendezésre kerül!

Csaba Center 20. Futógála, Békéscsaba

Hát ez egy kimondottan röptében jött verseny volt. Szabó Imre, az edzőm pénteken szólt, hogy mehetnék Békéscsabára versenyezni, levisznek autóval. Ki lett bérelve egy busz amiben két gyalogló lány, Harsányi Tamás, Imre bácsi, Anikó néni, Tomi (sofőr) és én osztozkodtunk. Most rendezték Békéscsabán a hosszútávú gyalogló OB-t amin a BEAC-os versenyzők kiválóan teljesítettek és sok bajnoki dobogót hoztak el! Az én versenyem mindezek után volt 11.35-ös rajttal. Hozzá kell tenni, hogy nem sokat aludtam mert 3:30-kor keltem és 5-kor indultunk a BEAC-tól Csabára. 3 órás kocsi út és utána ki pihengetés az autóban. Imre bácsi azt mondta, hogy kezdjek gyorsan ezért az első 3 km 10 perc lett. Innentől elkezdtem lassulni és a második 3 km-em már csak 11 perces volt. A verseny összesen 6 km e mellé szegődik a 21.02-es időeredményem ami azt hiszem ilyen körülmények között jónak számít. 3 km-nél elzsibbadtam de a tempó nem sokat esett vissza. A futás közben végig kicsit álmos és fáradt voltam, a lábaim nehezen indultak be és túl hamar elfáradtak, gondolom a korán kelés és az autózás miatt. A pálya felén szembe szél volt. Ezt biztosan tudom mert egy 1 km-es utat kellett 6x teljesíteni, két végén fordítóval így hát az egyik oldal mindig szeles volt, ami szintén elősegítette a fáradságot és ólmosságot a lábaimban. Célba érést követően átöltöztem, levezettem majd megvártuk az eredményhirdetést és jöttünk haza. Megint egy 3 órás autókázás haza felé de nekem még buszozni is kellett Etyekre. Estére haza értem és már nem is nagyon izgatott ez a verseny. Összegzésképpen, lehet, hogy már előtte nap ide kellett volna jönni és akkor jobban is mehetett volna. helyezést tekintve kb. 6.-7. lehettem. Nem volt semmi baj ezzel a versennyel, a rendezés jó volt, minden jó volt csak a korán kelés nem... :)

Pozsony marathon és félmaraton

Pozsonyi félmaraton egy újabb pipa a bakancslistámon. Szóval ennek a versenynek jelentős előélete van. Anya születésnapjára kapta a marathoni indulást Pozsonyban így mi is mentünk vele és ha már ott vagyunk akkor Zádor meg én futunk egy félmaratont. Gábor maratont Edus félmaratont futott, így állt össze az etyeki különítmény Pozsonyra. A szállásunk a belvárosban volt ahol éjszaka rendesen folyt a pozsonyi éjszakai élet ami miatt nehezen lehetett aludni a verseny előtt, plusz a villamos ami ott közlekedett ijesztő hangot tudott kiadni magából megállás közben. Mintha egy nő sikoltana az ijedtség miatt. Na de ezt túlélve jó helyen voltunk. Kb. 15 percnyi sétára a versenyközponttól ahova szombaton a megérkezésünk napján el is látogattunk átvenni a rajtszámokat. Sok ismerős arcot láttunk itt hiszen szombaton is voltak már rövidebb távok versenyei. Egy kis városnézés után visszatérés a szállóba és előkészülés a másnapra, aztán átmozgatás este és alvás. Én reggel 7-kor már fent voltam, hogy legyen 3 órám a verseny előtt felkészülni rá testileg lelkileg. Gyors reggeli, öltözés és irány a versenyközpont. Ott már hatalmas tömeg fogadott hiszen a maraton és félmaraton együtt rajtolt. Megint sok ismerős magyar arc, akiktől jó kívánságok jöttek. Ez egy picit szerintem minden futót feldob. 1 órás bemelegítés ami az elején egy kis átmozgatásból, lábfejtől-nyakig mindent, majd 20 perc kocogás, utána ruha felvétele, melegítő krém, nyújtás és irány a rajt. Itt külön részlege volt az elit futóknak, pontosabban először amikor én bementem csak feketék voltak itt és utánam kezdtek felbátorodni a fehérek is, hogy itt egy csomó hely van lehet repülőzni, könnyebb a rajtolás. Persze a rajt előtt ránk engedték hátulról a tömeget, ami csak inspirált a gyors kezdésre. Az első 10km nagyon jól esett 35.50 környékén voltam itt. De aztán számomra sajnos az egyik felvidéki szlovák úriember akit én már régebbről ismertem (Vb) elkezdett támadni hátha le tudja rázni a többieket de nem jött össze és nekem az a tempó amit diktáltak túl gyors volt így 12km-nél kiszálltam ebből a bolyból. Innentől végig egyedül futottam és küzdöttem az emelkedőkkel és a szembe széllel, ami eddig fel sem tűnt a bolyban, hogy van egyáltalán. Na de sebaj azért futottam tovább 17km-nél volt egy holtpontom az egyik emelkedő tetejénél. Itt ért utol Kálovics Anikó aki megnyerte a női mezőnyt a kenyai futó hölgy előtt.

A női győztes Kálovics Anikóval!

Még segítettem neki 1km-t de aztán lemaradtam tőle. 19km-nél láttam a szemem sarkából, hogy a kenyai elkezd gyorsítani mögöttem, hogy utol érje Anikót, nem sikerült neki engem viszont utol ért. Leelőzni ugyan nem tudott, de jó hosszú hajrát adott mert 19km-től nyomtuk együtt kb 20-ig ahol én még rágyorsítottam és azt már nem bírta tartani. Innentől csak suhantam a cél felé ami egyre közeledett. A cél egy domb tetején volt ahová még fel kellett futni, de itt már semmi nem számított. A lábaim mentek maguktól én már nem is kellettem hozzá. A végén a 21,1km-es távot (félmaraton) 01:17:38 alatt teljesítettem ami új egyéni csúcs. A versenyen abszolút 16. lettem a kb. 2500 indulóból!

Megszabadulás az izzadt cuccoktól :)

Anya élete első maratoniját teljesítette szuper idő alatt(03:40:43) ami számára kőkemény edzésmunkák után könnyedén ment. Szóval gratulálok neki és ami szintén fontos, hogy öcsém (Zádor) kiválóan teljesített! Új egyéni csúcsot állított be ami 01:40:26! Neki is hatalmas gratuláció és persze az egyeki küldöttség többi tagjának is!

Wachau marathon (2013.sept.15)

Wachau Marathon és félmaraton. Egy újabb hely ahol futottam még 2013-ban egy héttel a VB után.

Most így fél évre rá visszaemlékezve nem tartom jó ötletnek, hogy elindultam. Élménynek jó volt, versenynek fergeteges de 1 héttel a Vb után brutális. Még ott volt a lábaimban a világbajnokság utáni fáradtság így nem tudtam a maximumot hozni. Persze így is egyéni csúcsot állítottam be 1:22:41-el ami itt ezen a pályán akár jobb is lehetett volna felkészülten és kipihenten. A félmaratonisták Zádor meg én is köztük, Spitzből indultak Krems felé. Végig Duna parton futva kellemes szélben futva és jó időben. A rajt után 4-en álltunk össze egy bolyba. Az egyikőjük második lett a fehér nők között. 10km-nél kicsit gyorsítottam és a hölgy tagja a bolynak le is maradt. Innentől 18km-ig én vezettem ami eléggé el is fárasztott. Itt a másik két futó ott is hagyott én meg a célba érésre gyűjtöttem az erőmet, hogy tudjak hajrázni. A célban várt a többi etyeki futó akik 100-200m-el a cél előtt adtak egy magyar zászlót amivel befutottam.

29th World Mountain Running Championships (2013.sept.08)

Ezt a blogot egy régebbi versennyel kezdem ami az első külföldi versenyem volt, egyben vízválasztó is mert innentől kezdve változtak az edzéseim és sokkal jobban ráálltam a futásra mint addig előtte. Ez a verseny a 29. Hegyifutó VB.

Még tavasszal szólt Zádor, hogy nem e megyünk el a Hegyifutó Magyar Bajnokságra.

Lejtőn rohanás... :)

Ezzel kezdődött az egész. Neveztünk és keményen készültünk, készültem. A verseny napján már tudtam, hogy kik az esélyesek a korosztályban így tudtam kikre kell végig nagyon figyelnem. A rajtot követően a három legesélyesebb korosztályos futó az első kettő és én együtt mentünk mind hármunknak volt egy holtpontja de a többiek ilyenkor mindig nagyon elindultak így menni kellett és nyomni. A végén U20-as korosztály 3. helyezettjeként értem célba és ez számomra nagyon sokat jelentett hiszen nem sok embernek adatik meg, hogy országos bajnokság dobogóján állhat. Ez egy nagy dolog hiszen szeptember 08-09-én Lengyelországban tartják a Hegyifutó Világbajnokságot. A harmadik helyemmel nem lehettem biztos abban, hogy ki is jutok oda, de én úgy gondoltam a magam optimizmusával, hogy akár még sikerülhet is a válogatottság. Hát sikerült ma(július 29-én) jött a levél, hogy szívesen látnának a válogatott keretében és a Lengyelországi Vb-n. Egy álom vált valóra nem is mertem rágondolni ezelőtt, direkt próbáltam más felé terelni a gondolataimat és nem beleélni magamat abba, hogy biztosan válogatott leszek. Most már nem kell ezzel foglalkoznom hiszen megvan életem első válogatottsága amivel megmutathatom magam a nemzetközi porondon is.

Anno ezt írtam a arról, hogy kijutottam a VB-re. Furcsa volt így vissza emlékezni és itt a VB-s beszámolóm is:

A magyar válogatottal szeptember 6-án reggel indultunk Lengyelországba, Krynica-Zdrójba a Hegyifutó Világbajnokságra. Rendben odaértünk majd a szállás elfoglalása és a lejelentkezés után mehettünk is vacsorázni. Később megkaptuk a válogatott mezeket és melegítőket. Este egy kis átmozgatás majd pihenés. Másnap reggel két tagunk ment el doppingvizsgálatra, és ezt követően indultunk el a pálya bejárásra. A pálya a szállodánktól (Geovita) kb. 10km-re volt. Külön busz vitt oda minket majd egy sífelvonón kellett 10 percig csak felfelé menni. A pályát kevés futással és sok gyaloglással megnéztük és egy kicsit én meg is ijedtem tőle, hogy ezeken az emelkedőkön majd, hogy fogok felfutni. Hát mint utólag kiderült több kevesebb eredménnyel mentek is az emelkedőkön való futások.Az U20-as korosztályban négy magyar volt. Cakó Bálint, Dimanopulosz Zsombor, Sallai Bence és jómagam (Miksa Kende). Megtérvén a szállásra elkezdtünk elmélkedni, vajon kinek, hogy fog menni a verseny. Én nagyjából tudtam, hogy milyen formában vagyok és mire leszek képes ezen a pályán. A versenyre reggel 7 óra 45 perckor indult a buszunk, és miután felmentünk a felvonón még megnéztük a női U20-asok rajtját és el is kezdtünk melegíteni. A rajtunk 10 órakor volt. Rajt után hozzávetőleg 500 méter emelkedő következett kis lejtővel a közepén, majd hirtelen néhány méternyi lejtő után egy balkanyar, ami igen veszélyes volt, hiszen nagyon gyors a tempó. Az első km 3 perc körüli lehetett de utána 1,5-2 km folyamatos lejtő következett, ahol még egészen egyben volt a mezőny. Ezen a szakaszon ment a könyöklés és a lökdösődés a jobb pozícióért. Én próbáltam kimaradni ezekből, de sajnos nem jött össze, mert rögtön az első lejtőnél kaptam egy”könyököst” a bordáim közé és beszúrt az oldalam. A lefele vezető szakaszokról nem is érdemes beszélni. Kiengedtem és hagytam, hogy vigyenek a lábaim. Semmi fékezés, csak a hirtelen, éles kanyarokban.Az első komoly akadályt a sípálya jelentette, amelyen cikk-cakkban kellett felfutni vagy sétálni. Én a feléig tudtam megfutni az első körben, és után a térdemet nyomva gyors sétában a többit. Következett egy viszonylag sík szakasz, ahol volt egy frissítő pont. Ezt gyorsan kihasználva lelocsoltam magam egy adag vízzel. Itt megint olyan emelkedő következett, ami egysávos volt. Előzni csak nehezen lehetett, de amire ideértünk kialakult egy sorrend, amit már nehéz volt megbontani. Nagy nehezen felmásztunk itt is, de hátra volt még egy kör. A cél környékén álltak a magyar szurkolók, és biztattak, hogy menjek tovább.

Az utolsó kör elején!

Szerencsére megint a lejtő következett. Itt is frissítettem, és már lehetett is száguldani lefelé. A lejtő most is jól ment, és egy ír srácot meg is előztem. Utolértem Zsombort is, bár a végén megint megelőzött. Bálintot csak a sípálya végére sikerült megfognom, de az annyi erőt kivett belőlem, hogy az utolsó 500 méteren újra megelőzött. A hajrában egy kanadai srác is otthagyott, mert már semmi erőm nem volt lépést váltani.

A verseny után még megvártuk a női felnőtt mezőnyt és a férfiak versenyét, majd lementünk a szállóba. Gyorsan beugrottunk a medencébe, majd szauna kis relaxálás. Este volt az ünnepélyes éremátadás. Ezek után egy bankett következett, minden nemzetnek állófogadásos vacsora. Jó volt, mindenki élvezte és sok új ismeretséget is lehetett kötni. Én például nagyon jóban lettel a a Macedón válogatott U20-as tagjaival. Másnap 7-kor kelés, majd 10-kor indulás haza. Az út eseménydúsan kezdődött, mivel vagy nyolcszor eltévedtünk, mire megtaláltuk a helyes irányt. A versenyen az 58. helyen zártam 48.34-es idővel(a táv "csak" 9km), és csapatban a tizennegyedikek lettünk.